M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
88 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak tették az ítélkezés „vonalának” elfogadásakor, most sem történhetett másképp. 73 Ő Hruscsovnál is többet tudott, mi több – tett. Farkas Mihállyal együtt.74 Sőt, mielőtt a részleges közkegyelmi intézkedést megvitatták volna, Gerőnek és fele ségének, Fazekas Erzsébetnek a Szovjetunióból történő idő előtti hazatéréséhez is hozzájárultak. 75 Az internáltak, bebörtönzöttek sorsának alakulásában – személyes oldalról – az 1960. áprilisi intézkedés a szabadulást jelentette. A kegyelmi intézkedés azonban összességében epizódjellegű volt, mert noha függött is a belső társadalmi folyamatoktól, a politikai s büntetőjogi megtorlás lanyhulásától, alapvetően nemzetközi okok motiválták. A kádári idézettel szemben – „nem az ellenség”, hanem – „barátaink” nyomására következett be. A formálódó konszenzusnak részlegessége miatt tartós eleme nem lehetett. Nem ellensúlyozhatta az addig történteket. S ha az „ellenforradalmárok” szabadlábra helyezése megkezdődött, akkor nem maradhattak bent a – kizárólag a munkásmozgalmi emberekkel szemben indított büntető- és internálási eljárások miatt76 – legfőbb bűnösöknek kikiáltott és elítélt törvénysértők sem. Azért, mert az annak idején velük együtt súlyos cselekményeket elkövetők komoly állami vagy pártpozíciókban voltak, felelősségre vonásuk elmaradt, illetve a belügyesek, igazságügyiek és pártvezetők igen szűk csoportját érte – később – az 1962. késő nyári „tisztogatás”. Ha „az ellenforradalom” leverése tette lehetővé, majd szükségessé a „proletárdiktatúra” elnyomó funkcióinak előtérbe kerülését, és ezt a szovjet katonai intervenció alapozta meg, a kegyelem sem volt mentes a nemzetközi politikától. Csak itt más szempontok hatottak: a józan, nem „szocialista” politikai tényezők kényszerítették a szovjet és rajta keresztül a magyar vezetést arra, hogy a közbiztonsági őrizet megszűnjön, hogy a tömlöcök megnyíljanak. Ha 1959 nyarán az egyéni 73 Jegyzőkönyv az MSZMP KB zárt üléséről. 4. napirendi pont. Biszku belügyminiszter előterjesztése hazánk felszabadításának 15. évfordulója alkalmából részleges közkegyelemre s annak vitája (1960. 03. 31.). MNL OL M-KS 288. f. 4/33. ő. e. 7–12. 74 Zinner Tibor: Egy részleges kegyelem hátteréhez. História, 1992/1, 22–24. 75 Jegyzőkönyv az MSZMP KB zárt üléséről... (1960. 03. 31). 3. napirendi pont. 6. 76 Őrizetbe vettek 881 személyt, akik közül 413 főt ítéltek el. Az adat az 1949–1953 közötti időszakra vonatkozott. Torz, mert kimaradt belőle a többször is ártatlanul elítélt, évtizednél is többet cellákban töltő Demény Pál, továbbá Radó Zoltán és még sokan mások is. Radó Zoltán minisztériumi főosztályvezetőt, a Standard Villamossági Részvénytársaság munkatársaival szemben indított büntetőeljárások során, 1950. február 8-án tartóztatták le. 1950. február 21-én a Budapesti Büntetőtörvényszék, majd május 4-én a Legfelsőbb Bíróság halálra ítélte, a NET elutasította kegyelmi kérelmét, négy nap múlva kivégezték. A Legfelsőbb Bíróság 1989. november 20-án felmentette a vádak alól. Az MSZMP KB által kiküldött bizottság elnökének, Biszkunak a jelentése „a munkásmozgalmi emberek ellen” indított ügyekről, 1964. június 15. In: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez... 1. i. m. 1992, 735–740.
