M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
81 Zinner Tibor: Munkások és parasztok mértékben a nemzetközi közvélemény Szovjetunióra (és így birodalmára) gyakorolt nyomásának hatására hirdettek ki. A politikai jellegű büntetőügyekben újonnan elmarasztaltak száma ezzel összefüggésben 1963-ban a „mélypontra” zuhant. Ám a megtorlást szenvedettek közül sokan továbbra is börtönben maradtak, és 1964-től egy újabb, erőteljes emelkedést mutató politikai ítélkezési folyamat vette kezdetét. „Csupán” 1964 januárja és 1966 decembere között 6077 személyt ítéltek el politikai jellegű büntetőügyekben. 1961–1966 vége között 2711 személy állam elleni, 7819 fő politikai jellegű büntetőügyben kapott elmarasztalást. Adott a kérdés: a „belső reakció elleni harcban” a (szovjet) külpolitika igényei miatti intermezzo volt-e, vagy a megtorlás végének és a „konszolidáció” kezdetének tekinthető-e 1963? Van, aki az utóbbi mellett tör lándzsát.38 Egy másik lehetséges válasz az, hogy 1963 nem a konszolidáció kezdete volt, hanem csak egy „állambiztonsági” mélypont, és az „alélt állapotot” hamarosan aktív, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) PB 1960 nyári határozatára épülő állambiztonsági szervek folytatta operatív tevékenység, majd büntetőbíráskodás követte, s a közkegyelem ezért csupán intermezzo volt. A másik (az előbbivel azonos jelzésér tékű) választ a hatalom adta 1970-ben,39 amikor újabb közkegyelmet hirdetett. 40 Trhgy. 1960. Budapest, KJK, 1961, 87–88.; 1963. évi 4. sz. tvr. a közkegyelem gyakorlásáról (1963. 03. 22.). In: Trhgy. 1963 . Budapest, KJK, 1964, 25–26. 38 Sipos i. m. 2012, Az 1963-as..., 180. 39 Zinner i. m. 1998, 204. 1970. évi 7. sz. tvr. a közkegyelem gyakorlásáról, (1970. 03. 25.). In: Trhgy. 1970. Budapest, KJK, 1971, 57–58. (A csatlakozó végrehajtási utasítások nélkül.) 40 Összesen 34 998 személyt érintett, végrehajtási kegyelmet 10 064 személy kapott, közülük a büntetésvégrehajtási intézetek celláiból 1878 szabadult, csökkentették büntetését 717 elítéltnek, akiket utóbb folyamatosan helyeztek szabadlábra. Miként oszlott meg a 10 064 végrehajtási kegyelemben részesített személy? A szabadságvesztésre ítéltek száma 4030, a javító-nevelő munkára ítéltek száma 4260, míg a pénzbüntetésre ítéltek száma 2566 volt. Eljárási kegyelemben 24 470 személy részesült (ebben a rendőrség 1788, az ügyészség 9034, a bíróság 13 648 személyt részesített). Az 1970. március 25-én hatályba lépett tvr. végrehajtásáról készített ügyészségi jelentés nem részletezte azt, hogy a szabadult személyeket korábban milyen vádak alapján marasztalták el. Az ügyészségek vezetői részére tartott országos értekezleten is csupán annyi hangzott el a bevezetőben, hogy „most azonnal 1600–1800 fő fog szabadulni, folyamatosan pedig további 1000. A rehabilitáció viszont kb. 100–110 000 személyt érint”. Ez a kegyelmi intézkedés valamennyi, nem csupán a büntetőbíráskodást érintő területe által érintettekre vonatkozhatott. A Legfőbb Ügyészség összefoglaló jelentése az 1970. 7. sz. törvényerejű rendelet végrehajtásáról (1970. 08. 05.). In: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez I. Kúriai teljes ülések. ÁVH-s kihallgatások. „Párt” ítéletek. Rehabilitációk. Az ’56-os megtorlás iratai. Szerk. Horváth Ibolya – Solt Pál – Szabó Győző – Zanathy János – Zinner Tibor. Budapest, KJK, 1992. 745–754.
