M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
75 Zinner Tibor: Munkások és parasztok nem tagadhatta, hogy „a börtönökben lévők száma meghaladja Magyarországon bármikor a börtönökben lévők számát”. Egy későbbi, 35 051 személyre vonatkozó adat szerint kétkezi munkás (munkás, mezőgazdasági munkás, termelőszövetkezeti tag, kis- és középparaszt) volt 85,7%, azaz tíz büntetését töltő személyből majdnem kilenc. November 1-jén már 37 ezer elítélt volt őrizetben. A következmények részben ismertek: november 20. és december 15. között 15 ezer elítélt büntetőügyét felülvizsgálták, feltételesen minden másodikat szabadlábra lehetett volna helyezni, ez azonban végül 4315, 1956. február 15-ig 11 139 felülvizsgált büntetőügyből pedig 7432 személyt érintett, miközben március 1-ig be kellett volna fejezni a tényfeltáró munkát. A kegyelmi előterjesztések határideje 1956. május 15-e lett, de a párthatározat az osztálypolitika jegyében leszögezte, hogy „minden kedvezményből ki kell zárni az osztályidegen és visszaeső elemeket”. A BÖRTÖNÖKBEN ÉS BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI MUNKAHELYEKEN FOGVATARTOTT SZEMÉLYEK Elítéltek és előzetes letartóztatásban lévők létszámának alakulása 1941–1955 között 1941 10475 1950 18359 1942 13507 1951 21214 1943 13597 1952 35039 1944 12720 1953 34368 1945 8247 1954 23276 1946 10682 1955. július 32923 1947 12641 1955. augusztus 34108 1948 12722 1955. szeptember 35108 1949 15802 1955. november 1.37000
