M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
69 Kiss Réka: Fegyelmi eljárások budapesti ügyvédek ellen védelem komolyságát (tegyük hozzá, inkább annak látszatát), általában a bíróság tekintélyét, de leginkább „akadályozzák az ellenforradalmi bűncselekmény miatt indult ügyek gyors befejezését”. 45 A konkrét ügy, ami kiváltotta Bimbó kifakadását, az újpesti forradalmárok, Kósa Pál és 29 társa monstre ügye volt. A tanácselnök a június 30-ai tárgyalást több órára kénytelen volt félbeszakítani, mert azon a kihallgatásra kerülő tizedrendű vádlott védője idézés ellenére sem jelent meg. (A tizedrendű vádlott Koszterna Gyula volt, akit mind első-, mind másodfokon halálra ítélték, és 1959. július 30-án kivégezték.) A harminc vádlottat összesen húsz védő védte. Bimbó azt is az ügyvédek szemére hányta, hogy az ügyben addig tartott 23 tárgyalási nap egyikén sem fordult elő, hogy a tárgyaláson a védőknek legalább egyharmada jelen lett volna. Az említett június 30-ai tárgyaláson a húsz védőből összesen három volt jelen. Ha megjelentek, akkor is csak néhány percre, miközben nagy összegű előleget vettek fel a hozzátartozóktól. Bimbó mindezek után „feltétlenül szükségesnek tartotta a fegyelmi eljárás megindítását”. A Budapesti Ügyvédi Kamarához Bárd Imre halála után kirendelt új miniszteri kiküldött, Mártai László nem kapkodott a válasszal. Szeptember elején meghozott határozata szerint az érintett ügyvédek ellen nem rendelt el fegyelmi vizsgálatot, hanem a „kisebb szabálytalanság miatt”, amely nem éri el a fegyelmi vétség súlyát, csupán szóbeli figyelmeztetésben részesítette őket. Az ügyvédek azzal védekeztek, hogy „a Fővárosi Bíróság előtti tárgyalások kitűzése tekintetében a munkamenetben zavar van”. Ez valójában azt jelentette, hogy folyamatosan ütköztek más megtorló perek tárgyalási napjaival. A politikailag megbízható védők száma pedig túl kevés volt. A Kósa-ügy negyedrendű vádlottjának védője, Gadó Béla például a kérdéses időben a „Legfelsőbb Bíróság mint I. fokú Népbírósági Különtanács előtt oly ügyben járt el kirendelt védőént, mellyel kapcsolatban sem az ügy jellegét, sem tárgyát, sőt ügyszámát illetően tájékoztatást nem adhat”. 46 Egy 1959. március 19-én keltezett összefoglaló jelentés szerint országosan 1229 ügyvédet, az ügyvédi kar több mint 40%-át minősítették az elsőfokú eljárás során alkalmatlannak. Ez az óriási szám azonban már a működésképtelenség határára sodorta a rendszert, így aztán 366 ügyvédet mégis vissza kellett venni. Végül véglegesen 863 védőt zártak ki az ügyvédek sorából. A budapesti ügyvédi kart is sikerült megrostálni. 1962-re az 1957. év végi 1288-as létszám 692 főre zsugorodott. Öt év alatt a fővárosi ügyvédek számát a korábbi létszám 54%-á ra sikerült csökkenteni. 47 45 1958. El. XII. C. 29. szám. BÜK 1958 F 1151 1958. 07. 01. 46 BÜK 1958. F. 1158/8 1958. szeptember 5. Mártai László miniszteri kiküldött. 47 Kaszás Ferenc, az MSZMP KB Adminisztratív Osztályának vezetője és Nezvál Ferenc igazságügyminiszter jelentése az ügyvédkérdés politikai rendezéséről szóló Politikai Bizottság-i határozat végrehajtásáról, 1959. március 18. MNL OL M KS 288.f. 30/1959 cs. 12. ő. e. 37-42. Közli: Gyekiczky i. m. 2008, 68–70.
