M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
53 Horváth Miklós: A Magyar Néphadsereg... nyilatkozatot a tisztikar 73–74%-a aláírta, bár a szovjet csapatok behívása szükségességének elismerése sértette a tisztikar többségének önérzetét. Voltak azonban olyan tisztek is, akik habár aláírták a nyilatkozatot, később – a megtorlás kegyetlensége miatt – a sortüzek és gyilkosságok hatására kérték a leszerelésüket. 51 A veszteségek valamelyik formáját, illetve a megtorlást a Magyar Néphadsereg majd’ minden második szervezeti egységének személyi állománya elszenvedte. Ha ide soroljuk a Tiszti nyilatkozat aláírásának megköveteléséből adódó létszám csökkentést és a felülvizsgáló bizottságok tevékenységét is, akkor a helyzet még rosszabb. Voltak olyan alakulatok, amelyek személyi állománya a forradalom és szabadságharc időszakában, illetve a megtorlás során kiugróan nagy veszteségeket szenvedett el. 52 A forradalom leverése után első alkalommal 1957 májusának elején hívtak be a hadseregbe újoncokat. Május 8-án a Magyar Néphadseregben megkezdődött a „békekiképzés”. * Kádár János az MSZMP Központi Bizottsága 1957. június 22-ei ülésén a szovjet csapatok helyzetét értékelve többek között azt mondta, hogy „mindig így számolgatom magamban a hatalom állását. No és ha a szovjet csapatokat kivonnánk? Akkor állunk a lábunkon? Én azt hiszem, megállnánk a lábunkon. De rettenetes harc és véráldozat közben. Ez most a helyzet...” 53 Így a szovjet csapatok teljes kivonása még hosszú évtizedekig – 1991. június 19-ig – váratott magára. 51 Az 1956. októberi kalkulált létszámot (kb. 26 ezer fő) alapul véve a tisztek száma – az ismert okok következtében – 1957 végéig 36%-kal csökkent. Horváth – Kovács i. m. 2011, 146–154. 52 Ha a statisztikai adatokat helyőrségek szerint csoportosítjuk, akkor az is megállapítható, hogy eredeti szolgálati helyük szerint az elítéltekből mintegy száz fő Budapest, több mint ötven fő Esztergom, hozzávetőleg húsz-húsz fő Hódmezővásárhely és Békéscsaba, több mint tíz-tíz fő Debrecen, Karcag, Kecskemét, Pécs, Szolnok és Kunmadaras együtt, illetve Veszprém helyőrségekben szolgált. Jelentős volt az elítéltek száma Baja, Győr és Miskolc helyőrségekben is. Horváth – Tulipán i. m. 2006 Keresztutak... , 103–122. 53 A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei IV. 1957. május 21 – 1957. június 24. Szerk. Balogh Sándor – Baráth Magdolna – Ripp Zoltán. Budapest, Intera, 1994, 200.
