M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
393 Kahler Frigyes: Ellenszélben Ahhoz, hogy a TTB hatékonyan teljesíteni tudja feladatait – túl a formális munka bizottsági formáin –, nélkülözhetetlen szükség volt az egyéni munkára is. A források részletes tanulmányozása jórészt kettőnkre hárult M. Kiss Sándorral. A valósághű tényállás megállapításához – a sortüzek esetében – a forrásanyag kritikai értékelésén túl szükséges volt a helyszínek megismerése, valamint az egykori események még élő szemtanúinak felkutatása és a tőlük szerzett információk egybevetése az írott forrásokkal. Ennek érdekében valóságos országjárásba kezdtünk. A vidéki helyszínek közül elsősorban Mosonmagyaróvár, majd Berzence, ezt követően Salgótarján és Eger következett. Különösen fontos volt Tiszakécske, amelynek tragédiája körül még 1993-ban is éltek rosszindulatú, hamis konfabulációk, amelyeket tisztázni kellett. 1993 koraőszére összegyűlt a sortüzekre vonatkozó anyag és befejeztük a helyszínek megtekintését és a túlélők körében végzett kutatást is. Az első jelentés megalkotásával kapcsolatban szólni kell egy máig érthetetlen és disszonáns mozzanatról is. Mondhatjuk belső ellenszélnek is. M. Kiss Sándor a jelentést bevezető dolgozatáról van szó, amely áttekintette a sortüzek problémáját a magyar társadalomban annak első felmerülésétől kezdve. A dolgozatban természetesen teret kapott Mester Ákos műsorvezetőnek ezzel kapcsolatos – a rádióban elhangzott – riportsorozata is. Úgy tűnik, a rendszerváltoztató folyamat hajnalán ez az egyszerű ténymegállapítás a „médiaháború” része lett. Nem sokkal az után, hogy az 1993. novemberi bizottsági ülésen a dolgozat ismertetésre került, annak közlését letiltották. Így az első jelentéshez új bevezető készült, amely mellőzte azt a kitekintést, ennek hiánya pedig veszteségként jelentkezett. Más, hasonló beavatkozási kísérlet nem fordult elő a TTB történetében, igaz, segítség sem érkezett a kormányzat részéről. Mint korábban hangsúlyoztam, mindenkor ragaszkodtunk ahhoz az állásponthoz, hogy a TTB tevékenysége nem része a napi politikának . Ezért tartózkod tunk minden olyan megnyilvánulástól, amely a napi politikával függött össze. Ez alól két esetben tettünk kivételt. Először, amikor az Országgyűlésben az SZDSZ képviselője, Szabó Miklós felszólalásában a Tiszakécskén történt repülős tűzcsapást mintegy jogosnak állította be, arra a valótlan állításra hivatkozva, hogy ti. Tiszakécske főterén akasztófát állítottak fel, és a párttitkárt ki akarták végezni. M. Kiss Sándor és magam abban az időben jártunk Tiszakécskén, ahol az egykori túlélők között felháborodást keltett ez a rágalom és az arra alapozott parlamenti felszólalás. Ezért hat túlélő írásbeli nyilatkozatot tett előttünk, amelyben cáfolják, hogy a tiszakécskei főtéren 1956. október 27-én akasztófa állt volna. A nyilatkozat egyik eredeti példányát megküldtük az Országgyűlés elnökének, Szabad Györgynek. A másik nyilatkozat – valójában szakvélemény – dr. Bócz Endre fővárosi főügyész megkeresésére született. Bócz szakértői véleményt kért az 1956-os forradalom után kialakult helyzet megítélése tekintetében. A Szakmai álláspont
