M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
391 Kahler Frigyes: Ellenszélben tartozik ebbe a körbe. A májusi ülésen pedig jelezte: „Történész front sorakozik fel a Bizottság munkája ellen. Szakmailag kompetens emberek egyre inkább hivatkoznak a sortüzekkel kapcsolatban a »nép provokatív magatartására«. Többek közt ezért került sor Kopácsi Sándornak a forradalmi Budapest rendőrkapitányának meghívására, és szakértőként történő alkalmazására.” Később júniusban – a sajtóban fel-felröppentett – malignus – megjegyzésekre reflektálva jegyezte meg M. Kiss Sándor: „Az anyag nyilván nem lesz a választási kampány során felhasználható, ha a feldolgozás nem erre irányul, egy szakmai szempontok alapján feldolgozott anyagot a politika nem fog használni. Itt tényfeltárásról van szó, a perekhez az ügyészség külön gyűjt anyagot, az ő szempontjaik mások.” 1994. május 19-én – amikor a TTB a második jelentésen dolgozott – a szigorúan szakmai szempontok következetes érvényesítése változtatott a szakmai közvéleményen. A májusi ülésen M. Kiss Sándor ezt így összegezte: „A bizottság munkáját mások is depolitikusnak látják. A bizottság munkája ezzel felértékelődhet, az irányvonalat – szigorúan tudományos alapokon – tartani kell.” Elnöki összefoglalómban ismét hangot adtam annak a véleményemnek, hogy „mi csupán történelmi felelősökről beszélhetünk, az ügyészség nyomozati anyagként nem tudja – és nem fogja – használni [az általunk készített kutatási anyagot – K. F.], nem alkalmas rá és nem is ez a célja. Mindezek jól mutatják, hogy a bizottság munkájába sokan – elsősorban a balliberális sajtó, de számos az előbbi eszmekörhöz tartozó történész is – egyfajta, a napi politikát elvtelenül kiszolgáló, nem a valós történelmet feltárni akaró kutatócsoportot látott, vagy akart láttatni. Tény, hogy ez a légkör egyfajta állandó ellenszelet jelentett, amellyel a bizottságnak mindvégig küzdenie kellett. A jobboldal szimpatizánsai között is voltak, akik nem lelkesedtek az általunk végzett munkáért. Akik érzelmekkel telített, s a tényeket „lazán kezelő”, inkább a városi legendákra hagyatkozó történetek megerősítését várták tőlünk, csalódottak voltak. Nélkülözhetetlen volt munka szempontjából a Honvédelmi Minisztérium (HM), az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) és rendőrség anyagának vizsgálata és bevonása a kutatási anyagba. A honvédségi anyag tekintetében Für Lajos honvédelmi miniszter – akinek segítségét személyes látogatás keretében kértük M. Kiss Sándorral – készségesen megadta az engedélyt, és parancsban kötelezte az iratok kezelőit minden – a TTB részére szükséges – irat rendelkezésre bocsátására. Kevéssé jártunk sikerrel a belügyi iratok összegyűjtése tekintetében. Bár Boross Péter belügyminiszter rendelkezett arról, hogy a TTB-nek bocsássák rendelkezé sére a szükséges információkat és iratanyagot, a BM irattár vezetője – Császár Józsefné rendőr ezredes – mindent elkövetett annak érdekében, hogy az iratok ne, vagy csak kis részben kerüljenek a TTB elé. Ezért nem egyszer szekunder vagy tercier forráshelyek segítségével jutottunk olyan anyaghoz, amelyek forrása a BM volt. Arra is volt példa – a mosonmagyaróvári sortűz vizsgálata esetében –, hogy a
