M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
387 Kahler Frigyes: Ellenszélben csak 1991-re jutottak a törvényhozás elé, így az Alkotmánybíróságot is ettől kezdve foglalkoztathatták. Az Alkotmánybíróság tehát már az 1990-ben kialakított dogmatikai eszköztár, tapasztalatok és tekintély birtokában dönthetett ezekben az alapvető kérdésekben.” 72 Sólyom László az AB legfontosabb „kulcsfogalmát” a „legalitás és jogbiztonságban” jelölte meg. „Mivel a rendszerváltás a legalitás alapján ment végbe, az Alkotmánybíróság nem tesz különbséget Alkotmány előtti és utáni jog között: keletkezési idejétől függetlenül minden jogszabálynak a hatályos alkotmánnyal kell összhangban állnia. Az Alkotmánybíróság elhatárolja a legalitást a legitimitástól: a különböző elmúlt rendszerek legitimitása a jogszabályok alkotmányosság szempontjából nem értelmezhető kategória. Amennyiben a jogfolytonosság és a legalitás elismerése mellett a régebbi rendszerek jogának különleges kezelése mégis felmerül, az Alkotmánybíróság a jogbiztonság elsőbbsége alapján dönt. [Kiemelés tőlem – K. F.] [...] A másik vonulatba azok az ítéletek tartoznak, amelyek nem adtak helyt az ex tunc megsemmisítésre irányuló indítványnak, és az adott eset összefüggéseiben ezzel tartalmilag a jog kontinuitását, s korábbi jogviszonyok védelmét hangsúlyozták... [...] A harmadik ítéletcsoport a formális jogbiztonság és az igazságosság viszonyával foglalkozott. [...] A jogbiztonság központi szerepe rendre visszatér a rendszerváltás-ítéletekben...” 73 Mielőtt a Sólyom László által felvázolt princípiumok tényleges működéséről és hatásáról szólnánk, idéznünk kell még egy kardinális megállapítását. A gondolatsor így hangzik: „Magyarországon úgy bukott meg a szocialista rendszer, hogy helyére nem került új, győztes ideológia – a gyakorlatban legfeljebb az egykori ellenzék ideológiáinak harca. Az Alkotmány az 1990. nyári módosítás óta kifejezetten értéksemleges. [...] Az Alkotmánybíróságnak ügyelnie kell arra, hogy amikor meghúzza azokat a határvonalakat, amelyen túl valamely politikai vagy ideológiai törvényhozói koncepció már nem fér össze az Alkotmány alapelveivel, ne hivatkozzon nem jogi értékekre . Nagyon szerencsésen alakult az Alkotmánybíróság gyakorlata, mely az »alkotmány értékrendje« helyett jogi fogalmakkal operál, ezek közül emelkedett kiemelkedő szerepre a jogbiztonság, illetve az elsősorban eljárási garanciák. Az Alkotmánybíróság tehát ideológiák vagy az ideologikus természetjogi elvek helyett egyfajta (korlátozott) alkotmány pozitivizmusra támaszkodik. Közben a jog lehetőségeinek határait is tudatosítja: az Alkotmány csak az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges és az esetek többségében alkalmas eljárásra ad jogot. [...] Az adott történelmi helyzetben a semleges objektív mérce léte stabilizáló hatású... [...] Valójában az Alkotmánybíróságnak széles tere 72 Sólyom i. m. 2001, 63. 73 Uo. 64–65.
