M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
385 Kahler Frigyes: Ellenszélben Mindezekkel együtt „a törvény tartalma nagyban-egészben olyan lett, amilyenre az Igazságügyi Minisztérium formálta”. 60 Bírálva Takács Albertet, megállapította, hogy az AB „mégsem kizárólag jogalkalmazó szerv”. Saját végkövetkeztetése szerint abból a minimumból kell kiindulni, „ahol csak létezik alkotmánybíráskodás, az ezt ellátó szerv mindenütt negatív jogalkotó szerv is... [...] Ebből a szempontból gyakorlatilag egyre megy, hogy az alkotmánybíróságnak van-e kifejezetten megsemmisítési jogköre, vagy [...] jogköre csupán az adott jogszabály alkalmazásának mellőzésére terjed ki.” 61 Tényként fogadta el, hogy „a magyar Alkotmánybíróság nem kizárólag negatív értelemben jogalkotó szerv. Az előzetes normakontroll jogviszonya ugyanis messze túlmutat ezen a szerepkörön... [...] Tisztában voltunk vele: az előzetes normakontroll világszerte a viták kereszttüzében áll.” 62 Kilényi Géza fontos megállapítása, mely szerint „csacskaság” az országy gyűlés szuverenitása sérelmének emlegetése a normakontroll kapcsán, hiszen az 1949-es alkotmánynak az a passzusa, amely kimondja, hogy az országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból eredő összes jogot már nincs hatályban, egyszerűen abszurd. Aligha hihető el, hogy éppen Kilényi Géza ne tudta volna – amivel Magyarországon minden esze használatának birtokában lévő ember tisztában volt –, hogy 1949-ben az országgyűlésnek semmi köze sem volt a szuverenitáshoz, mert azt a megszálló hatalom és a Magyar Dolgozók Pártja legfelső vezetése bitorolta. Abszurd az is, hogy egy kiválóan képzett alkotmányjogász úgy tekintsen az 1949. évi XX. törvényre, mint a kiépíteni szándékozott jogállamot befolyásoló tényezőre. Kilényi Géza bővebben foglalkozott az előzetes normakontrollal, és igaznak fogadta el azt az állítást, mely szerint „az előzetes normakontroll révén az Alkotmánybíróság beavatkozik a törvényhozási folyamatba”.63 Ezt a tényt Kilényi Géza helyénvalónak és jónak értékelte: „Mi jobb a törvényhozónak: ha az Alkotmánybíróság megóvja egy esetleges alkotmánysértéstől, avagy ha az Országgyűlés által elfogadott és a köztársasági elnök által kihirdetett törvényt az Alkotmánybíróság utólag nyilvánítja alkotmányellenessé...”64 Kilényi további érve volt, hogy az AB „nem hivatalból avatkozik be a törvényhozási folyamatba, hanem az erre a törvény által feljogosított személyek és szervek [...] kezdeményezésére.” 65 Azt az érvet pedig, mely szerint a normakontroll „módot ad a parlamenti kisebbség vagy potenciális kisebbség számára ahhoz, hogy egy parlamenten 60 Uo. 61 Uo. 22. 62 Uo. 63 Uo. 23. 64 Uo. 65 Uo.
