M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
379 Kahler Frigyes: Ellenszélben évi kikiáltásának napját nemzeti ünneppé nyilvánítja.”35 Eddig a törvény szövege – amelyre még visszatérünk –, de miként alakult a társadalmi valóság? 1989 a nagy várakozások éve volt. Itt csak példákat említünk azon vágyak sokaságából, amelyek megvalósulásának elmaradása sokakban csalódottságot, sőt, a rendszerváltoztató folyamattal szembeni teljes hitelvesztést eredményezett. Ezek között elsőként a teljes igazságtétel igényével kapcsolatos várakozásokat említjük meg.36 Itt csak emlékeztetőül annyit, hogy az igazságtétel egyik fele – a sértettek jogi politikai és erkölcsi rehabilitációja – a semmisségi törvények megalkotásával – bár nehézkesen, de végül – megvalósult ugyan, de a súlyos, esetenként háborús és emberiesség elleni bűnöket megvalósítók felelősségre vonását az ellenérdekű erőknek sikerült megakadályozni . Ezen nem változtat az sem, hogy kisszámú ügyben a végrehajtó közegek (a pufajkás karhatalom) tagjaiból történt néhány felelősségre vonás. A másik – társadalmi méretekben is negatív hatást eredményező – kérdés a vagyoni kárpótlás volt. A politikai okból elítéltek vagyoni kárpótlása – hosszas viták eredményeként, ha igen szűkmarkúan is, de – megtörtént az 1992. évi XXXII. törvény elfogadásával (ideértve a törvény többszöri módosítását is). Lesújtóan hatott sokakra, hogy az anyagi kárpótlás nyertesei nem azok voltak, akik a törvény telen vagyonvesztést elszenvedték. 37 Romsics Ignác kutatásai szerint az 1989-ben, 2–3 ezer milliárd forintos állami vagyonból a diktatúrák jóvátételére fordított kárpótlási jegyek csupán 250–300 milliárd forintot tettek ki, s az is kárpótlási jegyben.38 Emlékeztetünk még – Diczházi Bertalan nyomán –, hogy a privatizációba épített kárpótlás haszonélvezői a hazai nagytőkés csoportok, köztük az ún. nómenklatúra burzsoázia , a vállalati menedzserek, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek korábbi vezetői, valamint a ’80-as években megjelent vállalkozók, a fiatal pénzügyesek és a nyugatról hazatelepültek. 39 Az említett két kérdéskör – amely körül mára jelentős irodalom alakult ki – mellett említést kell tenni arról a széles körben elterjedt tévhitről, hogy a rendszerváltoztatást követően, s a megszálló orosz csapatok távozása után Magyarország 35 1990. évi XXVIII. törvény az 1956. októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról. Magyar Közlöny , 1990. 05. 08. 989–990. 36 Vö.: Részletesen: Kahler Frigyes: Az igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez. Lakitelek, Antológia, RETÖRKI Kötetek 4., 2014.; Vö. még: „Az nem lehet ugyanis, hogy súlyos bűntett ne legyen büntethető”. Jogi fejezetek a magyarországi igazságtétel és kárpótlás történetéből. Szerk. Máthé Áron. Budapest, NEB, 2016. 37 Vö.: Kahler i. m. 2014; „ Az nem lehet ugyanis”... i. m. 2017. 38 Romsics Ignác: Magyarország története a 20. században. Budapest, Osiris, 2000, 559–569. 39 Diczházi Bertalan: Tulajdoni átalakulás Magyarországon. In: Janus-arcú rendszerváltozás. Tanulmányok. Szerk. Schmidt Mária – Tóth Gy. László. Budapest, Kairosz, 1998, 64–90.
