M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
377 Kahler Frigyes: Ellenszélben ítéltettek. Az ítéletek társadalmi üzenete – amelyet a korabeli sajtó is hangsúlyozott – a hatalom szilárdságát és az éberség fontosságát hangsúlyozta. 30 E két súlyos ügy vádlottainak legnagyobb tévedése az volt, hogy 1966-ban folytatni lehet a forradalmat. Arra, hogy az időközben eltelt tíz év társadalmi valósága ezt már nem teszi lehetővé, az értelmiségi résztvevők sem gondolták. A politikai rendőrség kiemelt feladata volt minden, a forradalommal kapcsolatos vagy arra emlékeztető tevékenység felderítése. Különös figyelemmel üldözték a külföldön megjelent írásműveket és az azokat hazahozó személyeket. Hasonló módon üldözték a forradalommal foglalkozó hazai kéziratokat, sőt provokált beszélgetések alkalmazásával jutattak börtönbe a forradalommal szimpatizáló embereket. A NYOLCVANAS ÉVEK A ’70-es évek második felében és a ’80-as évek elején – bár a „decemberi dogmák” elvileg sérthetetlenek voltak – az „ellenforradalom” kifejezés mellett egyre inkább feltűnt, és a közbeszédben is általánossá vált a „sajnálatos októberi események” emlegetése – ezzel mintegy megtűrve az ellenforradalom kemény megfogalmazásának hivatalos megkerülését. A ’80-as évek második felében azután egyre több fórumon vált kritikussá 1956 értékelése is. 1988-ra az MSZMP-n belül is megszólaltak azok a hangok, amelyek árnyaltabb – ha tetszik, tudományosabb – megközelítést sürgettek. Riba András erről a folyamatról pontos térképet tár elénk, bemutatva, hogy a legfelsőbb pártvezetés köreiben is mintegy feloldódik az eredeti dogma,31 különösen Pozsgay Imre 32 érvelése alapján. Pozsgay az 1989. február 7-i PB ülésen amellett érvelt, hogy a „népfelkelés” kategóriája 30 Kahler Frigyes: 1956 szellemének megtorlása 10 év után. Aetas, 2006/1, 38–56. 31 Kahler Frigyes-M. Kiss Sándor – Riba András: A snagovi tükör. Ecsetvonások a politikus pálya képéhez. Budapest, Magyar Napló, 2020, 337–366. 32 Pozsgay Imre (1933–2016): politikus, politológus, egyetemi tanár. 1950-től az MDP, 1956-tól az MSZMP tagja. 1957-ben a Lenin Intézetben diplomázott. 1957 és 1965 között az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Egyetem igazgatója. 1968-ig az MSZMP Megyei PB agitációs és propaganda osztályának vezetője, 1969-ig titkára. Ezt követően az MSZMP KB sajtóosztály igazgatója. 1970-ben a filozófiai tudomány kandidátusa. 1975-ben kulturálisminiszterhelyettes, 1976-tól miniszter. 1980-tól MSZMP KB tagja. 1982-től kiszorult a hatalomból, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. 1983-tól országgyűlési képviselő. 1988-tól az MSZMP PB tagja, Grósz Károly és Németh Miklós kormányában államminiszter. 1989-től 1990-ig a Tájékoztatáspolitikai, a Tudománypolitikai és a Nemzetiségi Kollégium elnöke. Az MSZP alapító tagja, az első elnökség tagja. 1990-ben frakcióvezető. Ugyanebben az évben kilépett a pártból. 1991-től a politológia egyetemi tanára. Magyar Örökség-díjas (2003)
