M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
363 Riba András László: „Kinek a” rendszerváltása? bekövetkezett, már 1988 nyarán meg voltak a gyökerei a pártban. Érdemben 1989 tavaszára erősödött meg vele szemben pártellenzéke. „Júniusban már láttam, hogy nincs eszköz a kezemben, amellyel ezt a folyamatot meg tudnám változtatni.”30 Önértékelése alapján két nagy politikai hibát követett el. Az egyiket abban jelölte meg, hogy bár tudta, hogy nincs realitása az egység fenntartásának, mégis annak szorgalmazásával lépett fel. Úgy vélte: helyette a különválás programját kellett volna választania. A másik hibát úgy határozta meg, hogy az MSZMP – a Munkáspárttá váló párt – újjászervezésének késve álltak neki. Ezt azonban azért tette, mert nyomon kívánta követni a tőle idegen MSZP arculatának kialakulását. Egy hónapig várt, míg kialakult a véglegesnek tekinthető álláspontja, vagyis, hogy új pártot kell szervezni. Ha belépett volna az MSZP-be, az egy revizionista program és erő támogatása lett volna részéről. A legnagyobb revizionistának Pozsgay Imrét tartotta, aki mellé beállt Németh Miklós és Horn Gyula. 31 A Kongresszus ’89 nem az addigi MSZMP 14. kongresszusa volt, már csak azért sem, mert a 14. kongresszust végül decemberben rendezték meg, az MSZMP viszont akkor már nem az az MSZMP volt, ami a Kongresszus ’89 kezdetekor még ezt a nevet viselte. A Thürmer Gyula32 -féle MSZMP − amely körül kezdetben még Grósz Károly és Berecz János is bábáskodott – tiszteletbeli elnökének az egykori pártegyesülésben, majd az ’56-ot követő megtorlások politikai támogatásában meghatározó szerepet betöltő egykori szocdem, Marosán Györgyöt tette meg. A munkásegység vonatkozásában az MSZMP a két utódpárt tekintetében két egykori szocdem elnökkel az élén lépett át a ’90-es évekbe. A bonyolult átalakulási folyamat, ami a posztállampárti vagy proto-demokratikus politikai vezetők helyzetéből és viszonyrendszeréből olvasható ki, tulajdonképpen nem is érthető az 1990-es történések, illetve a ’90-es évek − legalább első felének − folyamatai nélkül. Az MSZP-t, mint Pozsgay Imre fémjelezte erőt tartották a politikai versenyben komoly ellenfélnek, holott Nyers Rezső volt a párt elnöke. Németh Miklós 1990 januárjában már kilépett az MSZP elnökségéből, Horn Gyulának pedig néhány alkalommal cáfolnia kellett a sajtóban, hogy valamely megnyilatkozásával Nyers Rezső távozásának szükségességére utal . Németh Miklós az MSZP országos listájának 5. helyezettjeként, de független egyéni jelöltként indult a választásokon. Az talán nem meglepetés, hogy Horn Gyula területi listáról jutott be a parlamentbe, de az, hogy Pozsgay Imre – fél évvel korábban szinte biztos befutó köztársaságielnök-jelölt – képviselőjelöltként, a választási kampány vezetőjeként nem tudott egyéniben nyerni, az nagy meglepetés lehetett. 30 Bokor i. m. 1995, 46. 31 Uo. 47. 32 Thürmer Gyula (1953): politikus. 1982-től az MSZMP külügyi vonalán dolgozott. 1989 óta az újjáalakuló MSZMP (Munkáspárt, majd Magyar Munkáspárt) alapító elnöke.
