M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
359 Riba András László: „Kinek a” rendszerváltása? egyrészt a magyar tradíciók, másrészt a fejlett tőkés országok vonzó példájának demagóg, ugyanakkor eredményes felhasználása miatt. „SZOCIÁLDEMOKRÁCIA” Kádár János politikai alapállásának jellemzője volt, hogy törekedett a párt egyesült jellegének, a (baloldali?) szociáldemokráciának, mint a párt alkotóelemének hangsúlyozására. Ez a hazai, de különösen nemzetközi politikai téren volt meghatározó hivatkozási alap. Mindez valódi súlyát tekintve azonban nem érdemi, sokkal inkább retorikai értelemben kihasznált álláspont volt. Az 1948-ban az MDP által létrejött „munkásegység” az MSZMP önmeghatározásában is fontos szerepet játszott, ezzel a pártvezetés a történelmi baloldal képviselőjeként lépett fel. 13 Szemléletes, amit például Sarlós István 14 egy vele készült interjúban Lázár György 1987-es főtitkárhelyettesi megbízatásának okairól nyilatkozott. Elmondta, hogy Kádár és Lázár közismert jó viszonyán túl a további okok között szerepelt utóbbi szociáldemokrata múltja. Kialakult szokás volt, hogy a PB-ben mindig kell lennie egy (volt) szociáldemokratának. Lázár saját értékelése szerint lényegében tagdíjfizető tagja volt az egyesülés előtti szocdem pártnak. Kádár azonban azt mondta: „Mindegy, mi a funkciója, a külföldi szocialista pártok minden bizonnyal tudják, hogy Lázár a szocdem párt tagja volt az egyesülésig, és úgy fogják tekinteni, mint a szocdem pártot a jelenlegi felépítésben” – elevenítette fel a lényeget parafrazeálva Sarlós István.15 Az MSZMP külföldi szociáldemokrata, nyugati kommu nista és szocialista pártokkal fennálló kapcsolatai 1989-re azonban már egészen más alapon álló érdekekké váltak, s ezek kialakításában, működtetésében Pozsgay Imre és Horn Gyula játszott meghatározó szerepet. Még 1988 márciusában alakult meg az Új Márciusi Front (ÚMF), amit főként a reformkommunista, szocialista értelmiségnek szociálliberalizmusra nyitott képviselői alkottak, az alapításban azonban a Nagy Imréhez egykor közel álló kör tagjai meghatározóak voltak.16 Az egyik fő kezdeményező az egykori szocdem – májusi pártértekezletet megelőzően „még csak KB-tag” − Nyers Rezső volt. Nyers Rezső 13 Simon István: Bal-kísértés. A kádári külpolitika és a nyugati szociáldemokrácia. Budapest, Digitalbooks, 2014. 46. 14 Sarlós István (1921–2006): politikus. 1945-től a Szociáldemokrata Párt, 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagja. 1963 és 1990 között országgyűlési képviselő, 1966 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, 1975 és 1987 között Politikai Bizottságának tagja. 1970 és 1974 között a Népszabadság főszerkesztője, 1974 és 1982 között a Hazafias Népfront főtitkára. 15 Simon i. m. 2014, 264. 16 Ripp Zoltán: Rendszerváltás Magyarországon, 1987–1990. Budapest, Napvilág, 2006, 88.
