M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
356 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár volt annak 1989-ben, hogy valaki 1956-ot nem ellenforradalomnak gondolta vagy mondta, és jelentősége volt annak is, hogy ki vállalja fel Nagy Imrét és ki nem. Megkockáztatjuk, hogy mind a mai napig nem tisztázódott a háttér. Vajon Kádár János hatvanadik születésnapján tett megfogalmazása szolgálhat-e valamilyen hasonlósággal Pozsgay Imre 1989. februári megnyilvánulása rendhagyó értékeléséhez? Az 1956-os események Kádár általi értelmezésének kérdése3 különleges figyelmet igényel: „1956-ban súlyos, kritikus helyzet állott elő, amelynek tudományosan ellenforradalom a megnevezése. Mi tudjuk, hogy annak, ami 1956-ban történt, ez a tudományos meghatározása.” 4 Szekér Nórával 2014-ben megjelent közös munkánkban, A Nagy Imre-kód ban az egykori értékelések, az újraértékelés és a különböző percepciók összefoglalására törekedtünk. Ez vezetett el minket odáig, hogy megállapítást nyerjen: Pozsgay Imre politikai értelemben arra törekedett, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) közelebb tudjon kerülni ahhoz, ahogy a nép értékelte ’56-ot. Kádár János egykori retorikájában a megfogalmazás hangsúlyt helyez arra, hogy az értékelés tudományosan tartja ellenforradalomnak a történteket. Kádár ezen az alapon képviselte a hivatalos álláspontot. Kizárhatjuk-e azt, hogy Pozsgay Imre nem egy tudományos – és, ahogy Kádár esetében, itt is marxista-leninista tudományosságról beszélünk − fogalmat, terminus technicust képviselt? A „népfelkelés” fogalom kapcsán mint azt hite lesítő, bizonyító erejű alapra Pozsgay az MSZMP Történelmi Albizottságának munkájára alapozott: „Például önmagában az a körülmény, hogy ez a bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt [...]”. 5 Messzemenőkig tiszteletben tartva az egyéni meggyőződést, az értékrendet és a vitathatatlan szakértelmet, nem állíthatjuk, hogy a Történelmi Albizottság szakértő történészei objektív szűrőn keresztül értékelték, értékelhették volna újra a kérdést. Magának a bizottságnak a felállítása és tevékenysége az 1988-as pártértekezlet után az MSZMP új programjának kidolgozásához kapcsolódott, amelynek vezetésével Pozsgay Imre volt megbízva. A Történelmi Albizottság jelentése nem hagyta el az ellenforradalom használatát, igaz, rendkívül plaszti kusan és „tudományos” igénnyel tette azt. Az MSZMP elméleti és politikai folyóiratában, a Társadalmi Szemlé ben publikálták az anyagot, amely valóban népfel kelés fejezetcímen tárgyalta 1956-ot, azonban a következő megközelítésben: „Az eseményekben rejlő fokozatos jobbratolódási tendenciák és november első napjainak felerősödő ellenforradalmi nyomása ellenére a keveredő korrektív forradalom [Kiemelés általam – R. A. L.] és ellenforradalom szétválására és a 3 Szekér Nóra – Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói. Lakitelek, Antológia, RETÖRKI Könyvek 5., 2014, 32−33. 4 Idézi: Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel. Budapest, Magvető, 1982, 221−222. 5 MNL OL M-KS 288. f. 5/1050. ő.e. MSZMP PB 1989. január 31.
