M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
341 Szekér Nóra: 1956 – 1989-ben 1956-ban történt, egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek”. 54 Ez a magyar rendszerváltozás történetének egyik leghíresebb mondata, hatása mind a közvéleményben, mind a párton belül megrázó erejű volt. Mai napig Pozsgay-puccsként emlegetik ezt az eseményt, és bár Pozsgay a nyilatkozataiban ezt a minősítést visszautasítja, mondván, mögötte nem álltak a puccshoz nélkülözhetetlen „összeesküvő társak”,55 a dolog horderejét a saját maga által adott értelmezés sem értékeli másként, hiszen mint írja, e bejelentésben benne rejlett, hogy „gyökereinél robbantsa ki a pártot a talajból”. 56 Ahogy fentebb megfogalmazódott, Kádár menesztése óta a népfelkelés formulára való áttérés előkészületeinek nyomai egyértelműen kitapinthatóak voltak. A História című történelmi folyóirat 1988-as őszi számában 57 – két hónappal Pozsgay bejelentését megelőzően – Glatz Ferenc – aki a Történettudományi Intézet igazgatójaként, ha nem is a párt hivatalos álláspontját, de mindenképpen tolerált tudományos véleményt képviselt – hosszú érvelésben állt ki a népfelkelés értelmezés mellett.58 Az 1988. májusi pártértekezlet után, június 23-án az MSZMP KB megbízott egy munkabizottságot, hogy dolgozza ki az MSZMP új reformprogramját.59 A bizottság elnökévé Pozsgay Imrét nevezték ki. A munkabizottság első számú albizottságát Történelmi Albizottság néven felhatalmazták, hogy történészek bevonásával dolgozza fel az elmúlt négy évtized történelmének eseményeit, és ennek keretében értékeljék újra az 1956-ban történteket. Az albizottság 54 Idézi: Pozsgay Imre: 1989. Politikusi-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban . Budapest, Püski, 1993, [222–227.] 224. 55 Uo. 96. 56 Uo. 57 „1956. október nem volt forradalom és nem volt ellenforradalom, hanem népfelkelés a sztálini rendszer ellen, amely a térség népeire egy hagyomány nélküli politikai rendszert próbált ráerőszakolni, s eközben nemcsak a konzervatív, de a helyi baloldali erők – mindenekelőtt a szervezett munkásság – hagyományaival is leszámolt. [...] 1956. október 23. – november 4. között a vezető politikai pozíciókban nem ellenforradalmárok és forradalmárok között folyt a harc, hanem a baloldali kibontakozás két alternatívája között: a sztálini rendszert fenntartani akaró szárny és a reformot képviselők között. 1956 október végén egy táborban voltak a később elítélt (és kivégzett), valamint az elítélésekről (kivégzésekről 1957/58-ban) tudomást vevők vagy éppen azokat elrendelők. A baloldal ismét felfalta saját tagjait. Történetietlen hamisítás, hogy a baloldal őszinte elhivatottságú harcosainak céljait nevetséges módon összemossuk a valóban reakciós, ellenforradalmi elemek elszabadulásával.” Glatz Ferenc: Kérdőjelek 1956-ról. História , 1989/11, 3. 58 Szekér – Riba i. m. 2014, 55. 59 A társadalom és a gazdaság három évtizedes fejlődésének átfogó, tudományos vizsgálatára, politikai elemzésére, a párt programnyilatkozatának felülvizsgálatára kiküldött munkabizottság. Lásd: Uo. 49.
