M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
320 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának körülményeit, bemutassuk a forradalmi ellentámadás megszervezését, a szocialista konszolidáció első lépését és mindezek elévülhetetlen tanulságait. Ezért egy olyan újabb fejezettel egészítettük ki a második kiadást, amelynek címe: A szocialista konszolidáció alapjai .” 22 Jelen tanulmány elején már említettük, hogy ezen munka sokkal inkább fókuszál az 1956-os események külpolitikai, nemzetközi aspektusaira, az „imperialista Nyugatnak” az „ellenforradalom” előkészítésében és levezénylésében játszott szerpére, mint Hollós könyve. Berecz Jánost joggal tekintették e téma avatott ismerőjének, hiszen a nemzetközi kérdések igencsak közel álltak hozzá: a második kiadás megjelenésekor immár hét éve vezette az MSZMP KB külügyi osztályát, 1980-tól pedig magának a Központi Bizottságnak is tagja volt. Mind szakmai ismeretei, mind pedig maximális megbízhatósága garantálta, hogy könyvének választott témáját az állampárt narratívájával szoros összhangban tárgyalja. Fontos különbség Hollós és Berecz munkája között az, hogy ez utóbbi részletesebben és összefüggőbben tárgyalja az 1956 őszi történéseket. Természetesen ő sem mulasztja el az „ellenforradalom” vezetőinek, prominens és aktív szereplőinek tevékenységét taglalni (később külön szólunk majd „Nagy Imre és körének” bereczi értékeléséről). Azonban könyvének voltaképpen két fő szervező elvét lehet azonosítani: egyrészt a külföldi (döntően amerikai) titkosszolgálatok és azokhoz kapcsolódó szervezetek, valamint a reakciós magyar emigráció működésének ismertetése, másrészt pedig a „forradalmi”, a „munkás-paraszt hatalomért” küzdő erők magára találásának és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, illetve az MSZMP vezetésével történt felülkerekedésének bemutatása áll a munka középpontjában. Ezt mutatja a kiadvány felépítése is: a hét fő fejezet közül az első három foglalkozik a nemzetközi környezettel, illetve a külföldi indíttatású beavatkozási törekvésekkel, az azt követő négy pedig a szocializmushoz hű csoportok végül sikerre vitt harcával.23 Az elkövetkezőkben nem kívánunk a szerzőt kézen fogva végigmenni 1956 általa felvázolt eseménytörténetén, csupán néhány fontos csomópontot, jellemzőt, narratívájának meghatározó elemét kívánjuk kiemelni. Ennek megfelelően Berecz egyrészt hasonló, másrészt viszont markánsan eltérő forrásbázisra támaszkodik munkájában. Nála is találunk a forradalmat követő megtorló perek irataira történő utalásokat (ha természetesen nem is annyit, mint Hollósnál), de mindezek mellett a nemzetközi aspektusokat tárgyaló fejezetekben számos nyugaton megjelent idegen nyelvű munkára, külföldi sajtócikkre hivatkozik, az 1956 ősze előtti hazai viszonyok kapcsán pedig előszeretettel használja a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) abban az időben a Párttörténeti 22 Berecz i. m. 1981, 6. 23 Uo. 185–186.
