M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
302 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal mozgalma, mint Magyarországon a parlamenti tapasztalattal is rendelkező Szociáldemokrata Párt. Ez alól az Osztrák–Magyar Monarchia politikai kultúrájában fejlődő erdélyi, partiumi részek voltak kivételek, ahol voltak munkásmozgalmi előzmények, de természetesen elsősorban a városi – így túlnyomó részt magyar és német – lakosság körében. Részben ennek, illetve a Magyar Népi Szövetségnek29 és a sajátos „engedménypolitikának” is köszönhető, hogy 1945 után a Román Kommunista Pártnak 100 000 magyar nemzetiségű tagja volt, így az erdélyi intézményrendszer – például a kolozsvári Bolyai Egyetem, majd később a Magyar Autonóm Tartomány30 – kiépítésénél támaszkodhatott a magyar, illetve magyar szocializációjú káderekre. 31 A Petru Groza 32 vezette – látszólag koalíciós – átmeneti éveket követően, 1952-től Gheorghe Gheorghiu-Dej,33 a Román Munkáspárt főtitkára és Románia miniszterelnöke leszámolt a pártbeli ellenfeleivel és riválisaival, majd Sztálin halála után a legitimáció erősítése érdekében a román rendszert egyértelműen „nacionálkommunista” irányba tolta, nem társítva hozzá semmiféle belső reformkísérletet. Ráadásul Gheorghiu-Dejnek 1954-től kezdődően sikerült eredményeket 29 Magyar Népi Szövetség: A két világháború között működő Országos Magyar Párt ellenzékének számító, 1938 után illegálisan működő Magyar Dolgozók Szövetségének 1944-es átalakulásakor jött létre. 1945-ben Petru Groza miniszterelnök a romániai magyar demokratikus egyesületek ernyőszervezeteként is működő MNSZ kongresszusán hirdetett új nemzetiségi politikát, így a román átmenet éveiben az MNSZ kulturális és oktatási területeken komoly, de rövid életű eredményeket ért el. A kommunista hatalomátvétel után a MNSZ ellehetetlenült, végül 1953-ban bekövetkezett az „önfeloszlatása”. 30 A szovjet nyomásra és a román közigazgatás átszervezésével 1952-ben létesített, majd 1960-ban átszervezett, végül felszámolt Magyar Autonóm Tartomány Székelyföld nagyobbik részét lefedő kirakat autonómia (más értelmezésben „kultúrgettó”) volt, melyben a magyar fél valóban többségben volt, és a vezető pártfunkcionáriusok is többségében magyarok voltak. Egyesek az ötvenes években „kis-Magyarországként” élték meg, ám valójában ekkor erősödött fel Székelyföld hagyományos társadalmi szerkezetének felbomlása, a román államba integrálása, ráadásul a MAT-on kívüli magyar területeken az asszimiláció is erősebb és erőszakosabb volt. Bővebben: Bottoni, Stefano: Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952–1960). Csíkszereda, Pro Print, 2008. 31 Uő: Recepció és párhuzamosság. A romániai ’56 és a magyar forradalom viszonya. Korunk, 2006/2, [40–48.] 42. 32 Groza, Petru (1884–1958): román politikus. 1945 és 1952 között Románia miniszterelnöke, 1952 és 1958 között Románia államtanácsának elnöke. 33 Gheorghiu-Dej, Gheorghe (1901–1965): román politikus. 1952 és 1955 között Románia miniszterelnöke, 1944 és 1954, majd 1955 és 1965 között a Román Kommunista Párt, majd Román Munkáspárt első titkára.
