M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
299 Pálinkás Barnabás: A hatágú sípon megszólaló '56 A Magyarországról átjutó sajtótermékek14 és a Magyar Rádió októberi hírei a csehszlovákiai magyarság körében is némi aggodalommal kevert reménykedést váltottak ki. Komoly demonstrációkról és megmozdulásokról a forradalom napjaiban sem beszélhetünk,15 de szimbolikus cselekedetekről, kiállásról igen. Ilyennek minősíthetőek a szlovákiai szokásjog alapján nehezen vagy egyáltalán nem tűrt himnuszéneklések, gyászszalagviselések.16 Szintén a csendes tiltakozás egyik formája volt, hogy a magyar közösség tagjai rendbe tették az elhanyagolt hősi halottak sírját, és megkoszorúzták a világháborús emlékműveket. 17 A Csemadok18 KB elnöksége 1956. október 29-i ülésén éles hangú közle ményben ítélte el a magyarországi forradalmat, hitet téve Csehszlovákia Kommunista Pártja mellett, és kifejezve „a szovjet nép iránt érzett őszinte ragaszkodását”.19 A nyilatkozatot a cseh és szlovák lapok is átvették, de a Csemadok okokból elítéltek rehabilitálása és az enyhülés hosszú időre lekerült a napirendről. Vö. Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom. In: Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia. Szerk. Ivaničková, Edita – Simon Attila. Somorja – Pozsony, Fórum Kisebbségkutató Intézet – Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, 2006, [57–74.] 57–58. 14 Az októberi események előtt 220 újság és folyóirat mintegy 3,5-4 millió példánya érkezett Magyarországról a csehszlovákiai előfizetőkhöz. Ezt a gyakorlatot a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága október 19-én jelentősen korlátozta, majd október 24-én betiltotta a magyar sajtótermékek behozatalát az országba. Bencsik – Mitrovits i.m. 2018, 60. 15 Szesztay Ádám Brogyáni Kálmánra és más emigránsok közléseire támaszkodva dél-szlovákiai magyar városokban szervezett tüntetésekről ír, de ezt Simon Attila megkérdőjelezi, hisz ezeket igazoló levéltári források egyelőre nem kerültek elő. Szesztay Ádám: A nemzetiségi kérdés a Kárpátmedencében, 1956–1962. Az ötvenhatos forradalom hatása a kelet-közép-európai kisebbségpolitikára. Budapest, MTA Kisebbségkutató Intézet – Gondolat Kiadói Kör, 2003, 40–41.; illetve: Simon Attila: A szlovákiai magyarok és az 1956-os forradalom. In: Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia ... i. m. 2006, [41–55.] 46. 16 November 4-e után a révkomáromi Jókai Gimnáziumról, a pozsonyi Duna utcai Gimnáziumról és állítólag országszerte még számos más iskoláról vannak visszaemlékezések, miszerint a diákok gyászszalagot viselve jelentek meg az iskolában. Szesztay i. m. 2003, 40., illetve a pozsonyi magyar pedagógia iskola akciójáról lásd bővebben: Vajda Barnabás: A pozsonyi magyar pedagógiai iskola 1956-os fekete szalagos akciói. In: Együtt. Az 1956-os forradalom és a határon túli magyarok . Szerk. Szesztay Ádám. Budapest, Lucidus, 2006, 177-195. 17 Simon i. m. 2006, 47. 18 Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete: 1949-ben alapított kulturális és közművelődési szervezet, amely a magyar lakosság jelentős tömegeit tömörítette, de az ’50-es években nem a közösség legitim szervezete volt, sokkal inkább a Csehszlovákia Kommunista Pártja érdekeit szolgálta ki. Elnevezése többször változott, és ma is az egyik legjelentősebb szlovákiai magyar társadalmi szervezetnek számít. 19 A Csemadok központi elnökségének felhívása. Új Szó, 1956. 10. 30. 2.
