M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
291 Nagymihály Zoltán: „Odahaza valami nagy dolog történik” rendzavarásokra, pogromokra és fasiszta jellegű államcsínyekre.” 66 Az idézett szövegrészletből talán kevésbé a változások esetleges és merőben spekulatív negatív következményeitől való félelmet, sokkal inkább az évtizedes sérelmek és prekoncepciók által befolyásolt negatív magyarságképet olvashatjuk ki – mindezt a nemzetközi nyilvánosság színe előtt. Ez esetben szó sincs lehetőségről, vagy arról, hogy hogyan lehetne megakadályozni a „nemtelen szenvedélyek” felgyulladását, „az összes információk” egybehangzásáról, az antikommunizmus és antiszemitizmus összemosásáról, bosszúállásról, gyűlöletről, pogromokról és fasizmusról, valamint a szovjet csapatok jelenlétének egyfajta „védelmi funkciójáról” annál inkább. Hogy mennyire nem ez volt a kizárólagos vélemény – sőt, Borbándi Gyula visszaemlékezése szerint Fejtő egyenesen az egyetlen volt az emigráció köreiben, „aki a nyilvánosság előtt Magyarország szovjet katonai kiürítésének nem is a tervére, hanem csupán vágyak diktálta ötletére azonnal fenntartással reagált” –,67 azt jól jelzi Auer Pál válasza, aki néhány nappal később, ugyanott cáfolta Fejtő félelmeinek jogosságát.68 Utóbbi a forradalom tanulságait elemezve el is ismerte, hogy tévedett, egy későbbi vita során publikált a Látóhatár ban is, 69 ám nyilatko zata nem merült feledésbe. Ellenkezőleg, három évtized múltán, egy egészen más korszakban, a magyarországi rendszerváltás első pillanatait megelőzően került (vissza) az emigráns közgondolkodás központjába. 70 66 Idézi: Borbándi i. m. 1985, 211. 67 Borbándi Gyula: Válasz Fejtő Ferencnek. Új Látóhatár, 1987/1, [126–130.] 128. 68 Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai, 1968–1987. Pilisszentkereszt, Barangoló, 2017, 383. 69 Fejtő Ferenc: Mi lesz veled, kis Magyarország? Látóhatár, 1958/1, 47–49. 70 Molnár József a forradalom harmincadik évfordulójára született írásában – melyben többek között a népi gondolat, a „magyar radikalizmus” 1956 októberének szellemi életére gyakorolt befolyását elemezte – egy mondatban tért ki „a magyar radikalizmusban még mindig fasizmust szimatoló Fejtő Ferencre”, akinek „1955-ben közzé tett, jó hírünket rontó jóslata” nem következett be. Fejtő válaszában Molnár tételeit a népi mozgalomról – amelyet Fejtő „népies radikalizmusnak” (!) nevez – „a történelemhamisítás határain túlmenőnek” minősítette, kitartva amellett, hogy nevezetes nyilatkozata nemcsak az ő aggálya volt, de „mindenkié, aki a magyar közhangulatot az ötvenes években figyelte”. Állításaival pedig nem a magyarság jóhírét rontotta, hanem „létező veszélyre” hívta fel a figyelmet. Borbándi viszonválaszában úgy fogalmazott: „Érthetetlen, hogy az antiszemitizmus robbanékonysága kérdésében csak azt vagy hajlandó elismerni, hogy a forradalom rácáfolt félelmeidre, de azt nem, hogy félelmeidnek nem voltak tárgyi indokai. [...] A magyarság jó hírének mindenesetre nem használt, ha egy tekintélyes kelet-európai politikai kommentátor, akit nemcsak Franciaországban, de a világ többi, más részeiben is a magyar kérdések avatott szakértőjének tartottak, egy mindenhová eljutó nagy francia napilapban közli, hogy a magyarok, amint megszabadulnak a szovjet hadsereg ellenőrzésétől, vad antiszemitizmusba törnek ki, pogromokat rendeznek, fasiszta jellegű államcsínyt hajtanak végre. [...] Mi más következtetést
