M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
286 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal magyar munkásságnak a monopoltőke megdöntésében, de a magyar forradalom harmadik fázisát, a bürokrácia eltávolítását már nem fogják elvégezni helyettünk . Miért tennék, mikor ez a bürokrácia most feléjük szervilis? A reakciós pártbürokráciával szemben a magyar népnek magának kell a szabadságot kivívnia. Jól tudjuk, hogy húszezer kilométer távolságból könnyű tanácsot adni; hogy ezer mentség – elfogadható és indokolt mentség – van arra, hogy a magyarság kábult tétlenséggel és sültgalamb várással látszik elszalasztani a történelmi alkalmat. A mentség erkölcsileg igazolhat egyeseket, de nem menti fel a nemzetet a történelmi következmények alól [Kiemelés tőlem – N. Z.].” 51 Ha ilyen messze nem is ment, de értékelte a Szovjetunióban lezajló változásokat a Borsos–Presser-féle vitairat is, amely a „megtisztult forradalom” és az „újszerű politikai- és osztályharcokban” az államkapitalizmust felváltó „igazi szocializmus” szempontjából helyeselte a Sztálin halála óta történt változásokat. 52 Sajátos szereplőként tűnt fel az elemzési keretben Jugoszlávia. Míg Tito politikáját többen vizsgálatra érdemesnek találták – Borbándi például mindkét írásában az emigráció hibájának rótta fel, hogy nem találta meg a kapcsolódási pontokat az ország felé, elsősorban a gazdasági reformok és az ottani magyarság sorsa iránt érdeklődve53 –, a hozzászólók nagyrészt egységes álláspontját Kovács Imre foglalta össze vitazárójában: „A Látóhatár vitája során eleget vágták a fejünkhöz a titóizmust, teljesen negligálva azt a tényt, hogy mi egy szabad és demokratikus Magyarországban jelöltük meg a végső, elalkudhatatlan célunkat.”54 A főso dortól e kérdésben is Barankovics és a Borsos–Presser-féle vélemény tért el. Előbbi tételes érvekkel mutatott rá, hogy Tito rendszere semmiben sem különbözik a szovjet kommunizmustól – sőt fenyegető „nagyszerb birodalmi imperializmusa” még inkább veszélyes a magyarság létérdekeire –,55 míg utóbbiak nemcsak lépcsőfoknak, de modellértékűnek tekintették a Jugoszláviában zajló folyamatokat.56 Borsos a forradalom tanulságai alapján sem változtatott kardiná -51 Ravasz i. m. 1956, 180. 52 Borsos – Presser i. m. 1956, 9. 53 Borbándi i. m. 1956, Az emigráns politika..., 117.; Uő i. m. 1956, Kiegészítő..., 162. 54 Kovács i. m. 2013, 26. 55 Barankovics i. m. 1956, 11–19. 56 Borsos és Presser megfogalmazása szerint: „legyen szabad kételkednünk abban, hogy a mai Magyarországra egyik napról a másikra ráhúzva egy nyugat-európai parlamentarizmust, az adott körülmények között a demokrácia és a szocializmus ügyét szolgálná.” A szerzők 1953 szeptemberében Belgrádba látogattak, Borsos pedig ezt a látogatást a forradalom utáni hetekben, 1956 november–decemberben megismételte. Borbándi Gyula értékelése a következőkben látta a különbséget a Látóhatár -vitájában megszólalók és a Valóság -féle csoport elképzelései között: „Az a felismerésük helyesnek látszott, hogy a jugoszláv modell serkentően hathat a magyar fejleményekre és a kommunisták által is elfogadhatónak minősülő berendezkedés eloszlathatja
