M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
279 Nagymihály Zoltán: „Odahaza valami nagy dolog történik” valóban nem más, mint a békés felszabadulás. Bénultsága és tragikus helyzete bizonyos fokig menti passzivitását, tétlenségét, de tudnunk kell, hogy tényleges közreműködése nélkül az új politikai hadviselés eredménytelen marad.”21 E sorok 1956 januárjából valók. Kovács második írásában már úgy vélte, hogy az otthoni kommunisták esetleges „titóizálási” kísérletei már elkésett manőverek, „az új helyzetben a népi kezdeményezés és a nyugati nyomás meg egészen más megoldásokat készít elő”.22 Utolsó, az év augusztusában született írását – amely már nem jelent meg a Látóhatár ban, mert elsodorta az idő és a forradalom – pedig így zárta: „A változásról vitatkozhatunk, a vitát nem fejezhetjük be, még akkor sem, ha akarjuk, mert az élet nem áll meg, a fejlődés nem tartóztatható fel, s a közeljövő, vagy a történelem dönti majd el, hogy kinek volt igaza.”23 Kovács véleményének változása egybevághatott harcostársa és a vitában mellette felszólaló Borbándi Gyula tapasztalataival. Utóbbi Rákosi (végleges) bukásából, a Nagy Imréhez közelállók egy részének pártvezetésbe való visszakerüléséből és az otthoni közelmúltat jobban ismerő új menekültek véleményének megismeréséből az alábbi következtetéseket vonta le egy Kovács Imréhez írt, 1956. júliusi levelében: „A közeljövőben több érdekes meglepetésben lesz valószínűleg részünk. Odahaza óriási a feszültség. Minden kijövő ember ezt állítja. Előbb vagy utóbb valami nagy dolog történik.” [A kiemelés tőlem – N. Z.]. 24 A vitában Auer Pál lakonikus tömörséggel, sajnos bővebben ki nem fejtve csupán annyit állapított meg, hogy a „belső erjedéstől” többet vár, mint Kovács vagy Borbándi.25 Szabó Miklós a nemrég kiérkező, az otthoni viszonyokat a lehető legjobban ismerő, hiteles szereplő pozíciójából kívánt szólni. Szavai akkor is érdekesen csengenek, ha tudjuk: az egykori kisgazda politikus nem a kommunista hatalom ellen menekülő ellenállóként, hanem a hírszerzés beszervezett ügynökeként funkcionált, és akinek „Kerekes Mihályként” a feladata – korábbi, Nagy Ferenccel és Varga Bélával26 meglévő kapcsolatait 21 Kovács i. m. 1956, Kijózanult..., 11. 22 Kovács i. m. 1956, Sóbálványok..., 187. 23 Kovács i. m. 2013, 33. 24 Borbándi Gyula levele Kovács Imrének (München, 1956. július 18.). In: Borbándi Gyula és Kovács Imre levelezése, 1949–1980. Szerk. Szeredi Pál. Pilisszentkereszt, Praesidium, 2019, [91–96.] 95–96. 25 Auer i. m. 1956, 166. 26 Varga Béla (1903–1995): katolikus pap, politikus. 1939 és 1944 között, majd 1945-től a Független Kisgazdapárt országgyűlési és nemzetgyűlési képviselője. 1946 februárjától az Országgyűlés elnöke. 1947 júniusában letartóztatása elöl elmenekülve emigrált. Az 1949-ban az Egyesült Államokban alapított Magyar Nemzeti Bizottmány, majd az 1958-ban alapított Magyar Bizottmány elnökeként a magyar emigráció vezető egyénisége. 1990-ben beszédet mondott az újjáalakuló magyar Országgyűlés ülésén, majd hazatelepült.
