M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
275 Nagymihály Zoltán: „Odahaza valami nagy dolog történik” eltérő metódussal, elsősorban ’56-ból visszatekintve kíván reflektálni az általában 1956 tavaszán–nyarán keletkezett szövegekre. Mindezzel persze nem kívánom elkövetni azt a hibát, hogy történelmietlen „visszavetítésekkel” élek, arra ugyanakkor alkalmasnak tartom e módszert, hogy bemutassam: mennyire láthatta pontosan az emigráció Magyarország és a magyar társadalom állapotát, a benne zajló erjedést, hogy mennyire ítélte meg helyesen a nagyhatalmak hazánkhoz és térségünkhöz való viszonyulását, vagy hogy hogyan látta a megvalósuló változások jellegét és a jövőt egy, a magyar nemzet sorsa szempontjából meghatározó fontosságú pillanatban. Azt is fontos leszögezni, hogy a vita nem reprezentálta a teljes emigráció álláspontját – még a többségét sem. Az otthon döntően a Nemzeti Parasztpártban tevékenykedő, az 1945-ös változások jellegét sok tekintetben elfogadó fiatal népiek által alapított lap – bár az írások közölhetőségének feltételeként elsősorban minőségi kritériumokat határozott meg6 – markáns, az emigráns színkép nagy részétől álláspontokat jelenített meg. Bár a szerzők a vita lezárásakor világossá tették, hogy céljuk az volt, hogy „az egyes emigráns személyiségek nézeteit, amennyire lehetséges, megismerjük és nyilvánosságot adva a különféle szempontoknak, ábrándok nélkül tisztázzuk helyzetünket”, a disputa elsősorban a Látóhatár ral inkább szimpatizáló, a lapban gyakran publikáló szerzőket mozgatott meg.7 A vita elindítója, Kovács Imre a lap alapítóinak szellemi és politikai Zoltán: Emigrációs helyzetkép forradalom előtt és után. A Látóhatár szerepe, 1956–1962. In: Utak és útkereszteződések. Ünnepi tanulmányok M. Kiss Sándor tiszteletére. Szerk. Kahler Frigyes – Bank Barbara. Budapest, TITE, 2013, 531–552. 6 Borbándi i. m. 2000, 76. 7 Fontos leszögezni, hogy nemcsak a Disputa rovatban megjelent írásokat – Kovács Imre vitaindítója mellett Borbándi Gyula, Auer Pál, Fenyő Miksa, Major Róbert, Palinay Ferenc, Ravasz Károly és Szabó Miklós hozzászólásait – kívánom vizsgálat alá venni, de a tematikailag a vitához kapcsolható dolgozatokat – Nagy Ferencét, Molnár Józsefét és Borsody Istvánét is. Kitérek Barankovics István a Magyar Nemzeti Bizottmány végrehajtóbizottsági ülésén elhangzott felszólalására, amely egy az egyben a disputa tanulságaival foglalkozott, és Kovács Imre erre adott válaszára, valamint a forradalom vihara miatt már meg nem jelent zárszavára is (ez utóbbit Petrik Béla publikálta 2013-ban). Végezetül ahol szükséges, érinteni kívánom a Valóság című folyóirat Tények különszámának Borsos Sándor és Presser István által jegyzett közleményét is, amely 1956 májusában jelentkezett sajátos, hangsúlyosan baloldali emigrációs programmal. Az írások megjelenési helyét lásd: Kovács Imre: Kijózanult emigráció. Látóhatár , 1956/1, 4–11.; Borbándi Gyula: Az emigráns politika új útjai. Látóhatár, 1956/2, 113–118.; Borsos Sándor – Presser István: Számadásunk és hitvallásunk. Tények , 1956. 05. 01.; Barankovics István: Felszólalás a Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottságában . [1956. június 5–6.]. New York, 1956.; Nagy Ferenc: Új feladatok. Látóhatár , 1956/3–4, 145–151.; Borbándi Gyula: Kiegészítő megjegyzések. [Vita a nemzetközi helyzetről és az emigrációról]. Látóhatár, 1956/3–4, 161–163.; Auer Pál: [Vita a nemzetközi helyzetről és az emigrációról].
