M. Kiss Sándor: Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
264 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal Béla az erre való felkészüléshez szükségesnek tartotta az alapelvek összegzését. Kovács arról tájékoztatta a kisgazdapárti politikusokat és a koalíciós partnereket, hogy Kádár a többi párttal való együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Megbízást adott egy kompromisszumos kibontakozási terv elkészítésére, a korábbi kisgazdapárti és más pártok tervezetei alapján, amely alapjául szolgálhat egy esetleges érdemi tárgyalásnak. A második Kádár–Kovács-találkozóra november 20-a körül került sor, azonban az összeállított tervezet 150 nem képez hette érdemi tárgyalás alapját, hiszen Kádárék külpolitikai okokból sem fogadhatták el a tényleges többpártrendszeren alapuló kibontakozást. Kádár azt javasolta Kovács Bélának, hogy utazzon haza a családjához, és kezeltesse Pécsett megromlott egészségét. 151 1956. november 16-án Kádár János az MSZMP Politikai Bizottságának ülésén elmondta: „Az a veszély, amelyet először vázoltam, hogy Magyarországon két kormány lesz, ténnyé vált. Ezt több jel mutatja: [...] Kéthly Anna az ENSZ-ben fellépett, mint a törvényes magyar kormány képviselője. [...] Mindszenty – aki az Egyesült Államok budapesti követségén tartózkodik – követeli a Nagy Imre-kormányt. [...] Munkásküldöttségek tömegesen kérik Nagy Imrét a kormányba. [...] A jugoszláv elvtársak támogatnak minket, de a budapesti követség de facto segítséget nyújt Budapesten, az ország fővárosában az ellenkormány működéséhez.”152 Közben a Kisgazdapárton belül egyre többen bírálták Kovács Bélát, „mert az még ebben az időben is a szocializmus építéséről beszélt a magyar viszonyoknak megfelelően”. Kovács november 24-én próbálta megszüntetni az ellentétes csoportokat pártján belül, azonban a véleménykülönbségek inkább mélyültek a későbbiek során. Tárgyalt Dobi Istvánnal is, hogy engedélyezzék az FKgP újjáalakulását. Az 1956. november 26-i Kádár-beszéd után azonban, amelyben elhangzott, hogy a népi demokratikus rendszer Magyarországon „demokrácia a demokraták számára, de diktatúra az ellenforradalmárok és fasiszták számára”,153 a kisgazdák jelentős része bujkálni és emigrálni próbált (például Kővágó). A beszéd után már Dobi is határozottan elutasította a Kisgazdapárt újjászervezését. Kovács a 150 Az 1956. november 16-ai dátumot viselő, A Független Kisgazdapárt tervezete a politikai kibontakozás biztosítására című dokumentum főbb pontjai: szovjet csapatok kivonása, amnesztia a forradalom és szabadságharc résztvevőinek, a Szovjetunióba deportáltak hazaszállítása és szabadon bocsátása, a szabad, általános és titkos választások biztosítása, az ÁVH teljes felszámolása, illetve a magyar politikai kibontakozás közjogi és kormányzati jogforrása az 1946-os alkotmányos status quo és az 1956. október 23-i forradalom legyen. Közli: Antall – Göncz – Vörös i. m. 1988, 18–19. 151 Uo. 17–18. 152 MSZMP IB jegyzőkönyv (1956. 11. 16.). MNL OL-M-KS 288. f. 5/2. ő. e. 3–4. 153 Egyedül rajtunk múlik, hogy szociális kérdéseinket, a nemzeti szuverenitásunkkal kapcsolatos kérdéseket mennyi idő alatt tudjuk megoldani. Kádár János rádióbeszéde az időszerű politikai kérdésekről. Népszabadság , 1956. 11. 27. 1–2.
