M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
247 Albert Zoltán Máté: Tildy Zoltán... feltételezett megbízatásokat kegyetlenül szétszakította az idő.” Megállapította ugyanakkor, hogy az elmúlt évek alatt a magyar társadalom is, illetve a nyugaton élő magyarok is megváltoztak.41 Kovács Imre, illetve később Borbándi Gyula 42 írása is nagy felháborodást keltett a nyugati magyar emigráció köreiben. A Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottsága 1956. június 5–6-i ülésén foglalkozott az egyes emigrációs körökben legújabban felmerült téves nézetekkel. Borbándi erről megjegyezte: „Sokan mulattatónak tartották, hogy mind New Yorkban, mind Budapesten szinte egy időben igyekeztek elnémítani azokat, akik merészeltek önállóan gondolkodni és a megszokottól eltérő nézeteket vallani. Három héten belül egyaránt felső határozattal ítélték el a Látóhatár szerzőit és a Petőfi Kör vita estjének felszólalóit.”43 A változásokkal és realitásokkal egyébként Nagy Ferenc is tisztában volt, ezért a vitához hozzászólva kijelentette: „Mi nem vezetésre akarunk hazamenni. Aki régi pozíciójába akar visszatérni, önmaga előtt vágja el a hazatérés útját.” 44 Magyarországon, 1956. október 23-án Bencsik Gyula és Z. Nagy Ferenc 45 felke resték Tildy Zoltánt a lakásán, 46 akinek beszámoltak a városban zajló tünteté sekről. Aznap a Kossuth Rádióban, délután 5 órakor leadták Tildynek a Petőfi Kör október 17-i vitáján elmondott beszédét, amelyben kijelentette: „...most meglátogatva az országot arra a meggyőződésre jutottam, hogy a jövő útja a szövetkezés útja”.47 Október 24-én, már Dernői Kocsis László telefonon közölte vele, hogy zavargások és fegyveres összetűzések is vannak. Nagy Imre kormányfővé történt kinevezését követően, október 24–25-én nem hivatalos tárgyalások kezdődtek az új kormány összetételéről. Dobi István és Bognár József felvetették Gerőnek, Nagy Imrének, majd Kádár Jánosnak is, hogy Tildyt és Kovács Bélát be kellene vonni a kormányzatba. Ez ellen Gerőnek és Kádárnak sem volt kifogása, azonban Nagy Imre Tildyvel kapcsolatban tartózkodóbb volt.48 Október 24-én, 12 óra 22 perckor leadták, majd többször megismételték a rádióban Tildy nyilatkozatát, amelyet Kállai Gyula kérésére adott. Ennek üzenete az volt, hogy: „Minden, hazáját 41 Kovács Imre: Kijózanult emigráció. Látóhatár, 1956/1, [4–11.] 4. 42 Borbándi Gyula: Az emigráns politika új útjai. Látóhatár, 1956/2, 113–118. 43 Borbándi i. m. 1985, 150–154. 44 Nagy Ferenc: Új feladatok. Látóhatár, 1956/3–4, [145–151.] 151. 45 Z. Nagy Ferenc (1899–1977): földműves, politikus. 1945 és 1967 között nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő, 1947 júliusától szeptemberéig az FKgP ügyvezető alelnöke. 1956-ban részt vett a párt újjászervezésében. 1960 és 1968 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke. 46 Budapest, XII. ker. Budakeszi u. 46. 47 A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások, 1956. október 23 – november 9. Szerk. Varga László. Budapest, Századvég – Nyilvánosság Klub, 1989, 22. 48 Vida i. m. 2001, 199.
