M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
228 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal A belga diplomata rámutatott továbbá, hogy az oroszok soha nem ismerték a demokráciát, és nem is törekedtek rá. Collon azzal zárta jelentését, hogy teljes ellentét áll fenn az oroszok és a Nyugat mentalitása között, és ezt a hidegháborús szembenállás hátterében szem előtt kell tartani. 12 A belga diplomata 1957. január végén beszámolt arról, hogy 1956. október 4-én, három héttel a forradalom előtt, feleségével Andropov vendégei voltak. Ez volt az első alkalom, hogy Collont a szovjet nagykövet a rezidenciáján fogadta. A belga külképviselet vezetője korábban több ízben hívta meg vacsorára szovjet kollégáját,13 de ő azt csak egyszer viszonozta. A jelentés szerint három órán át beszélgettek, és a szovjet követ még egy mozifilmre is meghívta vendégeit a rezidencián. A találkozóról szóló jelentésében Collon megerősítette, hogy már ekkor világosan látszott: Moszkva a színfalak mögött semmit sem változott. Ha érdekei úgy kívánják, képes visszatérni a legdurvább sztálini korszakhoz. A belga követ szerint Andropov kifejezetten kerülte, hogy Sztálinról bármi rosszat mondjon, pedig kollégájával – különösen az orosz nyelvtudás miatt – kifejezetten barátságos viszonyt sikerült kialakítania.14 Collon a tájékozódás és a jobb kapcsolatok kiépítése érdekében – NATO-tagállam követeként szokatlanul – külön meghívta a kommunista országok képviselőit is a Donáti utcába (a belga követségre) egy beszélgetésre.15 Orosz nyelvismerete segítségére volt, hiszen a keleti blokk követei többségében jól beszélték ezt a nyelvet, így közvetlenebbül tudtak érintkezni. A belga külképviselet vezetője tehát a szokásosnál aktívabbnak mutatkozott, és a rendszerrel és a moszkvai politikával kapcsolatos meglátásait a találkozásokon elhangzottakra is építve fogalmazta meg. Collon megállapította többek között, hogy a közép-kelet-európai régiót a Szovjetunió képtelen teljesen magába olvasztani, mert az itt lévő országoknak régmúltba nyúló hagyományuk, társadalmi struktúrájuk és nem utolsósorban erős karakterük van, ami akár rövid- és középtávon is konfliktushoz vezethet az orosz megszállókkal. Hangsúlyozta, hogy a keleti blokk fenntartását a Szovjetunió csak katonai erőszakkal képes biztosítani. Collon úgy látta, hogy Moszkvának – ha hosszú távon el akarja kerülni a súlyos konfliktust – egyedül az a megoldás marad, hogy nagyobb szabadságot ad a térség államainak, és egyfajta Commonwealth -t hoz létre 12 Uo. 315. sz. 91. sorszám. Budapest, 1956. 04. 07. 13 Andropov távozásakor a belga követ furcsállta, hogy a szokásos búcsúlátogatást nem tette meg. A későbbi szovjet vezetőt „statikus diplomatának”, nehezen megközelíthető, rendkívül inaktív külképviselet-vezetőnek tartotta. Uo. 311. sz. 91. sorszám. Budapest, 1957. 03. 08. 14 Uo. 92.sz. 40. sorszám. Budapest, 1957. 01. 22. 15 Erről külön feljegyzés egyelőre nem került elő a brüsszeli külügyminisztérium levéltárából, de egy 1957-es jelentésében utal rá a követ. AMAEB, Hongrie, 13075, 1957. 10. dosszié, 28. sz. 9. sorszám. Budapest, 1957. 01. 09.
