M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
211 Kávássy János Előd A cserbenhagyás dilemmái 1956 és az Eisenhower adminisztráció „Vagy segítséget nyújtasz, és véres eredményekre jutsz, vagy nem segítesz, s gyengének tűnsz; félrevezetted a barátaidat. Egyetlen értelmes és világos beszélgetésre sem emlékszem. Csak a sok kézzel írt feljegyzésre. Senki nem gondolta ezt végig.”1 Az idézet arttól a Richard M. Bisselltől származik, aki 1956-ban CIA-n belül egyebek közt az U-2 program felelőse, 1958-tól pedig majd a CIA Tervezési Igazgatóhelyettese volt. Bissell szavai erőteljes, s ugyanakkor lényegi összefoglalóját adják annak a tökéletes impotenciának, mellyel a washingtoni vezetés 1956 őszének kelet-európai eseményeire reagált. Szemben a magát máig makacsul tartó, „minket eladtak Szuezért” típusú, egyszerre közhelyes és tényszerűen téves felfogással, alábbiakban arra keressük a választ, milyen globális és regionális eredők és aktuális realitások közepette hagyta magára 1956 magyar forradalmát és szabadságharcát Dwight D. Eisenhower amerikai elnök adminisztrációja. Legelsőként azt fontos rögzítenünk, és jól megértenünk, hogy épp az 1956-ot megelőző években alapvető változás állt be az Amerikai Egyesült Államok saját védelmi koncepciójában és annak kapcsolt terveiben.2 1953. október 30-án véglege sült az USA „Alapvető nemzetbiztonsági politikáját” meghatározó NSC 162/2 , mellyel 1 Thomas, Evan: The Very Best Men. Four Who Dared: The Early Years of the CIA. New York, Simon & Schuster, 1996, 146–147. 2 Ennek alapját az 1950. február–áprilisában elkészült NSC 68 (National Security Council Report – a Nemzetbiztonsági Tanács jelentése) adta. Az alapvetően George Kennan 1946-os Hosszú táviratára (melyben először láttatta a szovjet és a sztálini rendszert olyannak, amilyen az valójában volt) és más publikációira alapozott jelentés jelentős arányú, békeidőben történő fegyverkezést javasolt, válaszul a Szovjetunió jelentette kihívásra és veszélyre. Az 1975-ig szigorúan titkos NSC 68 konfliktushelyzetben a katonai megoldást szorgalmazta a diplomáciai helyett. Ennek anyagi háttereként az 1950-re előirányzott védelmi költségvetést 13 milliárdról 50 milliárd dollárra kívánta emelni. Mindezt sokan, így maga Kennan is, ellenezték. Harry Truman elnök sem fogadta el az első változatot, hanem továbbküldte más szervezetekhez, megvizsgálandó az NSC 68 megállapításait. Június végén azonban Észak-Korea támadást indított Dél-Korea ellen, s így nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista terjeszkedés veszélye igenis kézzelfogható. Az események hatására Truman végül 1951-ben jóváhagyta, s ezzel hivatalos erőre emelte az NSC 68 -at. NSC-68: Forging the Strategy of Containment. Szerk. Drew, S. Nelson. Washington, National Defense University, 1996. A mű internetes változatának elérése: http://books.google.com/books?id=K3XsqKRkjlUC&pg=PP1&dq= NSC-68#PPP1,M1 (Utolsó letöltés: 2021. 05. 10.)
