M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
181 M. Kiss Sándor: Egy sortűz „furcsa” háttérrel Megválaszolhatatlan kérdés, hogy a párt akkori első embere, Gerő Ernő vajon tisztában volt a valós helyzettel, vagy sem, de mint ezt Münnich Ferenc 65 jól ismerte fel, a főtitkár a megoldást a szovjet csapatok behívásában látta. „A felkelés estéjén jöttem haza Jugoszláviából. Az első benyomásom: a Gerő-beszéd nagyon lesújtó volt. Ebből azt láttam, hogy Gerő nem belső megoldást keres, hanem külső erőkre akar támaszkodni.” 66 Györkei Jenő és Horváth Miklós megbízhatóan foglalta össze a szovjet katonai intervenció bekövetkeztének körülményeit. Tanulmányukból és a közölt iratokból világosan kiderül, hogy a döntés Moszkva kezében volt. Viszont az is kiderül, hogy a felelős magyar politikai vezetők – s nem csak Gerő – ekkor már elszánták magukat a szovjet csapatok behívására. 67 65 Münnich Ferenc (1886–1967): politikus. A két világháború közötti időszakban moszkvai emigráns, de részt vett a spanyol polgárháborúban is. 1956. október 27-étől november 3-áig a Nagy Imrekormány tagja. Kádár Jánossal együtt ment ki a Szovjetunióba, ahonnan a Kádár-kormány tagjaként, miniszterelnök-helyettesként tért vissza. 1956 novemberétől az MSZMP KB tagja. 1958 és 1961 között a Minisztertanács elnöke. 66 Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. november 11-i ülésének jegyzőkönyve. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. i. m. 1993, 25–60. 67 Jan Svoboda emlékezete szerint az 1956. október 24-i moszkvai értekezleten Hruscsov a következő történetet adta elő: „Magyarországon igen súlyos a helyzet. Ez azonban a magyar elvtársakat, Gerőt és Hegedüst nem gátolta abban, hogy folytassák a tengeri fürdőzést. Amikor végre hazaértek, »kirándultak« Jugoszláviába.” Majd ezt követően elmondta, hogy amikor október 23-án felhívta Gerőt telefonon, hogy az október 24-i, a lengyelországi eseményekkel kapcsolatos ülésre meghívja, Gerő közölte vele, hogy „Budapesten súlyos a helyzet, s ezért inkább nem menne Moszkvába.” A telefonbeszélgetést követően Zsukov Hruscsovnak a következőket jelentette: „Gerő felkérte a budapesti szovjet nagykövetség katonai attaséját, hogy a szovjet csapatok avatkozzanak be az egyre nagyobb, eddig soha nem tapasztalt méreteket öltő tüntetés [ekkor még csak tüntetésről volt szó, a fegyveres harc nem kezdődött el – M. K. S.] felszámolására.” Hruscsov állítása szerint, ekkor az SZKP KB elnöksége még nem adott engedélyt a beavatkozásra, mivel az erre vonatkozó kérést sem Gerő, sem más „vezető magyar funkcionáriusok” hivatalosan nem terjesztették elő. Később a budapesti szovjet nagykövet, Andropov telefonált, és arra hivatkozva, hogy Budapesten a „helyzet rendkívül veszélyes”, a szovjet egységek beavatkozását kérte. Az SZKP KB elnöksége ekkor bízta meg Hruscsovot, hogy telefonon beszélje meg a bevonulás kérdését Gerő Ernővel. „Ez meg is történt. Hruscsov elvtárs közölte Gerő elvtárssal, hogy teljesítik a kérésüket, amennyiben a Magyar Népköztársaság kormánya ezt írásba foglalja. Gerő azt válaszolta, hogy nincs módjában összehívni a kormányt. Hruscsov elvtárs ekkor azt ajánlotta, hogy a kérést terjessze elő Hegedűs elvtárs mint a Minisztertanács elnöke” – olvasható Jan Svoboda beszámolójában. Lásd: Az 1956. október 24-i moszkvai értekezlet. [Közli: Hajdu Tibor]. In: Évkönyv, 1992 I . Szerk. Bak János – Békés Csaba – Hegedűs B. András – Litván György. Budapest, 1956-os Intézet, 1992, 149–156.; Györkei
