Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet, a magyar önkormányzatiság antinómiái
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon csak közelről lehet, mert minél közelebb van a közfeladat a megoldás helyszínéhez, annál valószínűbb a jó eredmény, és biztosabb az erők jó felhasználása. Weis ugyanakkor kifejtette, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha az önkormányzatok életképesek, és élénk az önkormányzati élet. Azonban a magyar önkormányzatok többsége, néhány várost kivéve, gyönge volt, és távol állt a lakosság szélesebb rétegeitől, ilyen körülmények között nem igényelhetett nagyobb hatáskört. A túlzó centralizáció enyhítése csak abban az esetben következhetett volna be, ha a változás fokozatosan biztosítja a tárgyi előfeltételeket a községek, a helyi társadalmak számára. Szekfű Gyula a helyi társadalmak szerkezetére is figyelemmel volt, és megállapította, hogy a vármegye, amely inkább a szűk vagyonos, birtokos osztály hatalmát szolgálta, nem védte meg az önkormányzatokat a kormányzat agresszív központosításával szemben. Az önkormányzat és decentralizáció előfeltételeit tekintve, erős polgárság hiányában vákuum keletkezett a társadalomban, amelyre lehetetlen volt erős vidéki, decentralizált szervezetet építeni. A helyi politika megerősödéséhez elsősorban erős, művelt, vagyonosodó, a nemzeti célokat tudatosan és önállóan megvalósító alsóbb társadalmi osztály kialakulására lett volna szükség. Mivel a felsőbb osztályokban élők, így a vármegyében meglevő hatalmi elit is túlzottan elsáncolta magát, „most a sáncokon belül elhelyezkedettek előzetes hozzájárulása kell ahhoz, hogy valaki a kitüntetettek körébe kerüljön". E kitüntetett helyzetben levő vármegyei és részben kormányzati elit nem volt érdekelt a város, valamint a polgári réteg megerősödésében, és ezzel együtt a területi politikában való karakteresebb megjelenésében sem.239 Az igazgatási reform vitája túlmutatott az igazgatási és területrendezési kérdések halmazán. Az igazgatás megújulása reménytelennek tűnt a társadalom és politika radikális változása nélkül. Egyértelművé vált, hogy addig, amíg a széles társadalmi rétegek vagyontalanok, alacsony a jövedelmük, valamint nem eléggé műveltek, a választójog kiszélesítése a helyi törvényhatóságok és önkormányzatok színvonalas működését veszélyezteti. Ugyanakkor a vidéki helyi társadalmak nem tudnak bekapcsolódni a politikai életébe mindaddig, amíg a társadalom egy szűk rétege kizárta a társadalom többségét a helyi ügyek intézéséből. Mindezeken túl a választókerületek rendkívül aránytalanok voltak, kijelölésüket 1914-ig a törvényhatósági közgyűlésre bízta az országgyűlés. 1848. évi V., illetve 1877. évi X. törvény csupán az egyes vármegyék, városok és községek által küldhető követek (képviselők), illetve az egyes vármegyékre, városokra jutó kerületek számát állapította meg. A választókerületek kijelölésével azonban a min-239 Szekfű Gyula: Megjegyzés a közigazgatási vitához. Magyar Szemle, 1928/ 2,152. 98
