Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet, a magyar önkormányzatiság antinómiái
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet... közhatóságok redukciója). A városi törvényhatóságok közül megszűntek volna mindazok, amelyeknél az igazgatási költségek forrása helyben hiányzott.223 A járások rendezése 139 járást iktatott volna ki. A járások új székhelyének megválasztását az egyes törvényhatóságokra bízta. A városok rendezésénél a törvényhatósági város és a rendezett tanácsú város közé egy köztes szintet is tervezett, amely részben kikerült volna a megyei joghatóság alól. A községeknek negyede váltott területi törvényhatóságot, és került volna közelebb a megyeszékhelyhez. Az elgondolás számolt a városfunkciók térben való megjelenésével, és különösebb egzakt kalkulációk nélkül, jó érzékkel alakította ki a városok vonzáskörzeteit. A Szapáry nevéhez köthető igazgatás-racionalizáció, amelyen egyébként valamennyi európai polgári állam átesett, meghiúsult a municipális elveket vallók ellenállása miatt. Az ellenérvek inkább emocionálisak voltak: „a régi törvényhatóságot - egy ezredéves múlt alkotásait - egy nap alatt eltörölni, mint Franciaország tette az ő provinciáival, nem lehet. Hiszen bennük lüktetett századokon át Magyarország helyi élete, s érdekek fűzik egybe, ragaszkodás és kegyelet veszi őket körül ma is, s ezek a tényezők döntenek annak ellenében, hogy különféle terjedelműek és erejűek."224 A túlfűtött érzelmek mögött láthatóak voltak a megyei politikához és közigazgatáshoz erősen kötődő társadalmi csoportok érdekei is. A reform nem pusztán terület- és községrendezés volt, hanem érintette az igazgatás és az önkormányzatok személyzeti politikáját, valamint új alapokra kívánta helyezni gazdálkodási rendszerüket is. A rendi jellegű vármegye, amelynek apparátusa átvette a nemesi vármegye korábbi igazgatási személyzetét, és ezzel együtt annak uralmi technikáit, nem volt érdekelt a területpolitika e lényeges elemének megújításában. A megyei hivatalt elsősorban nem a szakszerű szolgálat igénye fogta össze, hanem az, hogy bizonyos társadalmilag egymással és a birtokos nemességgel egyenrangú, közös érintkezési modorú egyének összessége volt, akik többségükben ugyan szakosodott munkát végeztek, s rangjuk, besorolásuk részben a minőségtől függött, de helyüket és tisztségüket végső soron rendi presztízsük határozta meg.225 Szapárynak tehát nem sikerült megváltoztatnia a feudális hagyományokra épülő megyebeosztást. Tisza Kálmán a municipalitás híveire támaszkodva sikerrel konzerválta a korábbi megyerendszert, és 1876-ban csak kisebb módosításokat hajtott végre, ezzel máig hatóan meghatározta az állami politika térszerkezetét. A megmerevedett területszerkezet nyomása alatt nem tudott kifejlődni az ön-223 Beluszky i. m. 2005, 232. 224 Erkély István: A magyar helyhatósági önkormányzat. In: Vármegyék és községek, 7. kötet. Budapest, 1910,103-104. 225 Bibói. m. 1986, 473. 93
