Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)

II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon

I II. Településpolitikák és helyi érdekérvényesítés a 20. században... ben és kiterjedtségében is jelentős infrastruktúra-, ivóvíz-, gáz- és telefonhálózat­fejlesztés, ami az eddig elhanyagolt térségek felzárkóztatását célozta meg. Az első ciklus jelentősen csökkentette a települések közötti különbséget a vonalasinfrastruktúra-fejlesztések184 által, és ezzel egy igazságosabb és méltá­­nyosabb közpénzelosztásnak tett eleget. Növelte a területfejlesztési ráta ará­nyát (a GDP-n belül ez elérte a 0,29%-ot) és a fejlesztésben kedvezményezett népesség körét (17%). A fejlesztéspolitika azonban nem tudott hatni a gazdasági alrendszer mélyszerkezetére, nem tudta kiváltani egy-egy térség jövedelemter­melő kapacitásainak növekedését és/vagy a termelési innovációk terjedésével a hatékonyság emelését. A fejlesztéseket egy-egy kistérségen belül sem tudták in­tegrálni, s ezzel nagymértékben növelték a közberuházások bekerülési költségeit és hatástalanságát.185 A gazdasági válság a '90-es évek elején tetőzött, ennek következményei leg­inkább a vidéki területeken voltak érezhetők. Az adminisztratív úton évtizedekkel azelőtt a fővárosból és más ipari gócokból kitelepített, elavult gazdasági egysé­gek a keleti piacok összeomlása miatt sorra csukták be kapuikat, és a munkások tízezreit bocsátották el. A munkanélküliségi ráta vidéken - a gazdasági szerkezet­­átalakulás, a belső innovációs tartalékok hiánya miatt - az országos hányad több­szörösét érte el, különösen a keleti országrészben.186 A fokozatosan csökkenő GDP és a restrikciós kényszer miatt az államháztartási reformot halogató politika nem tudott összehangolt, konzisztens területfejlesztési rendszert teremteni. En­nek oka a makrogazdasági helyzet mellett (adósságcsapda) a „túlállam" örökölt szerkezetének tovább élése volt. A magyar politikának az alternatívák közötti sza­bad választástól elszoktatott, belső innovációt minimalizáló, belső tartalékaitól megfosztott és a helyi társadalmi integrációt nélkülöző vidékkel kellett szembe­néznie, és a helyzetet csak nehezítette a túlállamból eredő antidemokratikus kor­mányzati hagyomány és klientúra, valamint a valós piacot nélkülöző gazdasági struktúra, amelynek jelentős diszfunkciói miatt az egész gazdasági és politikai rendszert szanálni kellett volna. Az első választási ciklus területfejlesztési politikáját ért kritikák összességé­ben a következő pontokban sorolhatók fel:187 184 A műszaki (vonalas) infrastruktúra körébe tartoznak a közlekedés és a szállítás, az energiaellátás, a vízellátás és a szennyvízelvezetés-elhelyezés, valamint a hír- és távköz-lés hálózati és létesít­ményi rendszerei. Lásd: Kőszegfalvi György: Infrastruktúra, életkörülmények. Területi Statisztika, 2009/1,47-65. 185 Illés Iván: Az önkormányzati rendszer finanszírozásának reformja. INFO-Társadalom, 1996/37,33-49. 186 Bódi Ferenc-Obádovics Csilla: Munkanélküliség vidéken. In: Helyi szociális ellátó rendszer a vidé­ken. Szerk. Bódi Ferenc. Budapest, 2001, Agroinform Kiadóház, 149-168. 187 Illés Iván: Az önkormányzatok finanszírozása, gazdálkodásuk hatékonysági kérdései. In: Tér és közigazgatás. Szerk. Csefkó Ferenc. Budapest, 1994, MTA RKK, 225-242. 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom