Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)

I. Önkormányzatiság és területpolitika

I I. Önkormányzatiság és területpolitika A modern polgári társadalompolitikai rendszerében lényegében minden lo­kális autoritásnak van valamennyi autonómiája, de ezek a részfüggetlenségek mindig sérülnek az állam szuverén hatalma miatt, vagy legalábbis az állam cél­jai szerint kell az önkormányzat feladatait, hatásköreit meghatározni. Azonban a „sérülésnek és teljességnek" minden esetben van egy optimum-pontja a rész­­rendszeren belül, amely megegyezik azzal a ponttal, ahol a Walras-féle egyensúlyi egyenletek függvénygörbéi metszik egymást.30 Az általunk vizsgált optimum-pont a helyi igazgatási szervezet autonómiájá­nak lineáris függvénye, és a nagyobb, átfogóbb (vagy konkurens) szervezet mű­ködése (lineáris) hatékonysági függvényének metszéspontjában képzelhető el. Ezen optimum csak kívánalom, mivel abszolút egyensúly nem létezik az érdekér­vényesítő helyi társadalmak komplex rendszerében. Legalábbis nem lehet elkép­zelni olyan egyenletet, amely ezt az optimumot képes volna a helyi társadalmak sokdimenziós érdek-koordinátarendszerében kijelölni. Az egyensúlyelméletet Vilfredo Pareto ültette át a politikatudomány területé­re, és ez az elmélet a második világháború után termékenyen hatott a politonó­­mia kialakulására.31 A „bizonytalan körülmények közötti választás''32 modelljének lényegi elemei beépültek a „konkurenciád egyensúly" neoklasszikus elméleté­nek jellegzetes fogalmi apparátusába, s ezzel létrejött a „bizonytalanság körül­ményei közötti ideiglenes konkurenciád egyensúly" elmélete.33 A lokális autonómia léte a rendszer egészének érdekeit is szolgálja. Minél komplexebb a politikai rendszer, annál nagyobb tagoltságra és funkciófelosztás­ra kényszerül. E speciális részautonómiák nemcsak csökkentik a rendszer egé­szének hatalmát a részek felett, egyben csökkentik az egész rendszer működé­sének költségeit is. A specializálódó helyi szervezet részben tehermentesíti a centrumban elhe­lyezkedő szervezetet. Ha azonban a helyi szinten működő szervezetek nem ren­delkeznek kellő autonómiával (jogosítvánnyal), nem képesek megfelelően vála­szolni a környezet jelzéseire, kihívásaira, szükségleteire. A lokalitás ilyenkor nem tudja ellátni kisegítő, feladatátvevő szerepét, ezért továbbadja, azaz „fölküldi" a válasz, a reakció feladatát a felettes központi szervezetnek. Mivel a központi szer­vezet több helyi szervezet felett áll, ezért a kellő autonómiával nem rendelkező szervezetek rossz működése vagy működésképtelensége a rendszer egészében 30 Walras, Leon: The Concise Encyclopedia of Economics. Library of Economics and Liberty, Indianapo­lis, 2008, Liberty Fund. 31 Dahl, Robert-Lindblom, Charles: Politics, Economics and Welfare. New York, 1953, Harper and Bros. 32 Schumpeterjoseph: Capitalism, Socialism and Democracy. London, 2011, Bertrams, 426. 33 Donzelli, F.: II concetto di eguilibrio neilo teória economica neoclassica. Roma, 1986, La Nuova Halia Scientifica, 568. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom