Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
I. Önkormányzatiság és területpolitika
I A helyi önkormányzatok születése Magyarországon litikai gyakorlatban horizontális, illetve vertikális dimenziók szerint ment végbe. A horizontális hatalommegosztás tulajdonképpen az államhatalom munkamegosztása, a vertikális hatalommegosztás viszont az államhatalom feladatainak a „leosztását" jelenti a területi egységek számára. A horizontális hatalommegosztás a modern polgári államok történelmében több hasonlóságot rejt. Annál sokszínűbb a vertikális hatalommegosztás mind igazgatás-földrajzi, mind választáspolitikai, mind hatásköri, jogfilozófiai tekintetben. A kialakult új típusú önkormányzat a politikai rendszer alapvetően vertikálisan meghatározott, paradigmatikus rendezőelvének bizonyult. A régi és új abban közös, hogy a szervezet attól kezdve önkormányzat, vagy addig a pontig az, amíg rendelkezik azzal a két attribútummal, amely a szervezet belső rendjének kialakítására és szervezeti rendje betartatására egy személyt (vagy csoportot) megbízhat. Az első attribútumot autonómiának, a második attribútumot pedig autokefáliának nevezzük.21 Természetesen e két feltétel teljes mértékben ritkán (vagy sosem) teljesül, hiszen minden szervezet egy nagyobb szervezet része, ezáltal annak függésében létezik. Vagyis soha nem teljes az autonómia, mivel a szervezet működési rendje egy nagyobb, felette álló szervezet rendjéhez kénytelen igazodni, ellenkező esetben konfliktus támad a rendszer és az alrendszer között. Ez mindaddig fennáll, amíg a felek egy olyan pontot nem találnak, amiben az egyik fél annyi előnyt ér el, amennyit a másik fél még eltűr. Az állam és az önkormányzat hierarchikus viszonyát ma már senki sem tagadja. Az állam hozta létre az önkormányzatot, és az állam rendelkezik a „hatáskörök hatáskörével", azaz a törvényhozásnak van joga önkormányzatot létrehozni és megszüntetni. A modern polgári demokráciákban a 19. század kezdetétől zajlik a helyi önkormányzatok „inkorporálása" az állami struktúrába.22 Az önkormányzatok legszélesebb körű bevonását a kormányzati munkamegosztásba Benjamin Constant fogalmazta meg.23 A helyi önkormányzatot önálló hatalmi ágként értelmezi. Rámutat arra, hogy a központi hatalom ellensúlyozása, a helyi önállóság elismerése, a helyi közösségek összetartása közös érdeke mind a helyi, mind a központi politika alakítóinak. Constant sajátos helyi érdekekéi feltételez, a „helybeliség" gondolatát ülteti rendszerének középpontjába: „a honszeretet a helybeli értékekhez való élénk ragaszkodásban létezik, a vak hazafik ezen érdeknek hadat izentek. Kiszorították a honszeretet eme természetes forrását, s azt egy olyan elvont lény, egy olyan általános eszme iránti mérsékelt szen-21 Weber, Max: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. Budapest, 1987, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 329. 22 Pálné Kovács i. m. 1999, 36-61. 23 Constant, Benjamin: Az alkotmányos politika tana. Pest, 1862, Trattner, 206. 20
