Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
IV. Sikeres helyi önkormányzatok - a helyi siker mérhetősége
IV. Sikeres helyi önkormányzatok - a helyi siker mérhetőségea A képzettséget és kezdeményezőkészséget a közösségépítő önkormányzatok a humán erőforrások tudatos fejlesztésével erősítették. Tették ezt annak ellenére, hogy jelentős anyagi gondokkal küszködtek, mint minden más önkormányzat. Aktív munkaerő-politikájuknak nem pusztán az akut munkanélküliség gondjainak enyhítés volt a célja (közmunkaprogramok), hanem szociális- és közellátás rendszerében foglalkoztatott jó képzettségű szakemberek megtartására és megszerzésére is törekedtek. Egyrészt településmarketinget és PR-t tudatosan alakították a térségi és országos média figyelmének folyamatos, de nem túlzó fenntartásával. Másrészt a polgármester a térségi politikában elfoglalt presztízse révén külső forrást szerzett település- és térségfejlesztési pályázatok révén. A kedvezőtlen regionális adottságok ellenére a településen maradt közösség, az önkormányzat megalakulása után, képes volt felerősíteni a helyi társadalom elemi funkcióit: a községen belüli szolidaritást és a szociális türelmet, amely megindíthatta a kollektív cselekvést a közjó érdekében. A kooperáció a községeken belül nem jöhetett volna létre, ha több helyütt nincs ott a térséget átfogó integrátor faluszövetség. Ugyanakkor a polgármesterek nem tudtak volna elfogadottá és hatékonnyá válni a helyi közéletben, ha nincs velük az a nagykoalíció (értelmiségi és helyi vállalkozó és gazdák csoportja). Egy-egy településen voltak évek, amikor egy-egy érdekcsoport jobban dominálta a döntéseket, a helyi pénzek allokációját. De a vizsgált falvakban mindez sosem jelentett klikkszerű érdekérvényesítést. Egyegy intézmény vagy szolgáltatás fejlesztése, növekvő finanszírozása nemcsak a beosztottak és az intézményvezető személyes és szakmai presztízsét, hanem az intézményt használó családok érdekét is szolgálta, ezért a jelentős fejlesztések és működési kiadások nem váltottak ki maradandó ellenszenvet más érdekcsoportokból, hiszen mint fogyasztók a kedvezményezett intézmény javuló szolgáltatásának azok is haszonélvezői lettek. A közösségépítő stratégiát választók esetében a helyi alkufolyamatokat nem dominálta egyetlen csoport sem. A közpénz elosztását a kiegyensúlyozottság vagy legalábbis az erre való törekvés jellemezte. A településeken élők - látván a nagykoalíciók eredményességét (a testületet egységét, amely kifelé a falu érdekeit is jól tudja megjeleníteni) - elégedettek lettek azokkal a körülményekkel, amit a falu önkormányzata biztosított számukra. A közösségépítő típusú falvakban pártok és más társadalmi szervezetek nem működtek, a helyi politikai teret szemtől szembeni kapcsolatok és közvetlen ismeretség határozta meg. Ezt mutatta az a tény is, hogy a polgármestereknek gyakorlatilag nem volt fogadóórájuk, a helyiek bármikor felkereshették ügyesbajos dolgaikkal, de mindemellett a polgármesteri hivatalok is rugalmasan intézték az ott élők ügyeit. Az elintézendő ügyek és más közfeladatok kontrollját a „mit 163
