Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)

I. Önkormányzatiság és területpolitika

I. Önkormányzatiság és területpolitika

bírát választottak, de a közösségeknek nem voltak valódi közhatalmi jogosítványaik, mert felettük a hatalmat a mindenkori hűbérúr gyakorolta.

A városi önkormányzatok fejlődése erősen különbözött a rendi alapú területi formációk autonómiájától. A kommunamozgalmak révén a városok meglehetősen nagy függetlenségre tettek szert. Függetleníteni tudták magukat a világi és egyházi hatalmaktól akképpen, hogy a királyi hatalommal szövetkezve kiváltságokat szereztek.

A városi jog sokszínű képet mutatott Nyugat-Európa-szerte, különösen a német területeken. A Német-római Birodalomban a középkor végén mintegy 3000 privilegizált város volt, többségében igazi városi élet nélkül.4 A korszak végére kifejlődött városok falain belül azonban kialakult a polgári érzés, a polgári szolidaritás, amely a kis „helyi hazákhoz" kötötte a bennük élő közösségeket.5

Eleinte azonban ennek ellenére sem szakadtak ki a feudális társadalom jogi, közhatalmi szövetéből, annak rendi jellegét örökítették tovább. A városok önállósága nagymértékben különbözött egymástól: a teljes szuverenitást birtokló városállamtól (Velence, Hamburg) a földesúri városokig terjedt a skála. A belső hatalmi rend már magában hordozta a későbbi modern polgári állam lényeges elemeit.6 A városi autonómia fejlődése Európában földrajzilag is különbözött egymástól; Kelet-Európábán a városfejlődés jelentősen megrekedt, az országok hatalmi-közjogi szerkezete nem mindig követte a városfejlődés dinamikáját, ezért a viszonylag nagy népességű és jelentős gazdasági erővel rendelkező városok nem tudták megszerezni a szabad királyi jogot.7

A komplexebbé váló állam betagolta területi egységeibe (a megyékbe és a provinciákba) az idővel képződött települési és területi autonómiákat. A 16-17. században, a centralizációs törekvések következtében, a feudális szerződéses kiváltságok fokról fokra felszámolódtak. Ezzel új időszámítás kezdődött az önkormányzatok életében, és a modern szerkezetű államokban a nagypolitika résztvevői is más viszonyba kerültek a helyi politika szereplőivel.

A kontinentális szabályozás számára mintaadónak tekinthető a 19. század elején a Karl von Stein nevéhez fűződő porosz közigazgatási rendszer, amely egyszerre kívánta szolgálni az állam egységét és az önkormányzati önállóságot. Célja a nemzeti érzés talaján felépülő új államberendezkedés létrehozása volt, amelynek alapját az önkormányzatok képezték.

4 Hajnal i. m. 1936, [98-134], 119.

5 Northon, Alan: International Handbook of Local and Regional Government. Aldershot, 1994, Edward Elgar.

6 Horváth i. m. 1997.

7 Kajtár István: Magyar városi önkormányzatok (1848-1818). Budapest, 1992, Akadémiai Kiadó, 27.

13