Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet, a magyar önkormányzatiság antinómiái
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet... robinzonádban koalíciójukat gyakran megzavarták átmeneti alkuk a mindenkori kormányokkal. Azonban tény, hogy a régió mindkettő számára idegen volt. A megyei politika szereplőinek (legyen az a megyei közgyűlés tagja, vagy polgármester) várható befolyása nem minden esetben volt kiszámítható egy esetleges régiós szintű politikai játéktérben. Féltek attól, hogy nem folytatható, a már egyegy megyében kialkudott „status quo ante" hierarchiára épülő politika, amelyből mindkét fél előnyöket ért el, kiszámítható eséllyel jutott más forrásokhoz. A megyék is és azok települései úgy látták, maximalizálták várható hasznukat, a régióban minden alkut újra kellett volna kezdeni. A regionális szint, mint politikai játéktér, megjelenése felborította volna ezt az egyensúlyt. A megyékben működő politikai szereplők „status quóját" kellett volna kiegyenlíteni, azaz legalább három megye notabilitását kellett volna új egyensúlyba hozni. Ez - az akkori politikai intézmények sérülékenységéből eredően - nehezen volt elképzelhető, legalábbis komolyabb politikai érdekütközések nélkül nem, s erre egyetlen egy párt sem volt hajlandó, főleg addig, amíg kormányon volt. A megyék azonban csak szükség koalícióban voltak az önkormányzatokkal. Pillanatok alatt csökkenhetett volna kölcsönös kötődésük, mihelyt a kormány több szerepet kínál az önkormányzatoknak a felálló régióban. Azonban az akkor nyilvánosságra került konstrukciókban az sosem volt egyértelmű, illetve az önkormányzatok elvárásai és a kormányzat által kínált lehetőségek a fenti közeledést nem igazolták vissza. Egyedül a megyei jogú városok és néhány nagyváros érdekében állt, egy rövid ideig, a regionális szint hatalmi megerősítése, mert ennek révén önmaguk is növelhették volna politikai pozícióikat a regionális szerepkör megkaparintásával. Ellenben a kisebb települések önkormányzatai szorongással szemlélték a regionalizáció folyamatát, amelyben az ország népességének és ezzel együtt választóinak a kétharmada élt. Lényegében a megye nem állt igazán közel a települési önkormányzathoz az 1990-es években. Ami növelte a bizalmat, a kölcsönös pénztelenség, s az távol is tartotta egymástól őket. A fejlesztési forrás elosztási és a döntési rendszer kétpólusú maradt a megyei fejlesztési tanácsok felállítása után is. Az alkufolyamatok egyik oldalán a kormányzat, a másik oldalán az önkormányzat állt. A források zömét - a területpolitikát szolgáló fejlesztési forrásokat - központilag osztották szét. Amúgy is a megyei fejlesztési tanácsok a fejlesztési forrásoknak csak a töredékével rendelkeztek. 1991 és 2007 között valamennyi lényeges településfejlesztési forrást számba véve csak 16,9%-a futott át középszinten, minden más forrás központi szintről került a településekre.322 322 Lásd II. 7. 5. A hazai települési fejlesztési forrásokért folytatott verseny értékelése városok és községek vonatkozásban, 1991-2007 című fejezetet. 127
