Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)

Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)

. ' ■ .1 . ..L A szétválás fél éve Nagymihály Zoltán olyannyira szétszóródott magyarság apraja-nagyja”, nem mindenki osztot­ta ezt az álláspontot.189 A beszédeket is érte kritika,190 ám jelentősebb volt a nyugati magyarság szervezők általi fogadtatásának bírálata. „Nem ártott volna nagyobb figyelmességben részesíteni azokat a tengerentúlról érkezett vendégeket - köztük a kivágott ’56-os zászlóval megjelent chicagói csoportot akik emlékezni akartak, és tiszteletüket kifejezni 1956 halottai előtt” - írta a Bécsi Napló szerzője. Szerinte a hűvös fogadtatás azt a lehangoló üzenetet közvetíti, hogy „az ébredő Magyarország [...] beéri önmagával, nincs szüksége jóakarókra, barátokra, ezzel a félszeg-meggondolatlan magatartással ugyan­is feltehetően megbántottak, érzelmeikben lehűtöttek érzékenyebb szemé­lyeket”.191 Juhász László a Nemzetőrben ezzel összhangban reményét fejezte ki, hogy a TIB „nem szándékosan hagyta ki a kegyelet koszorúját elhelyező egyesületek névsorából a zsarnokság olyan elkötelezett nyugati ellenségeinek a nevét, mint a Szabadságharcos Szövetség vagy a Nemzetőr”. Juhász szerint ugyanakkor így is „együtt dobogott minden hazáját szerető magyar szíve, függetlenül attól, hogy Kiskunmajsán, Kolozsváron, Galántán vagy Los An­gelesben él”, a politikai emigránsok országba való beengedése pedig nem a hatalom érdeme, hanem a hazai új nemzedéké, „amely magáévá merte tenni 189 A kegyelet napja. Nyugati Magyarság, 1989. július-augusztus, 4. 190 Két nappal az újratemetés után, a Magyar Szabadságharcos Szövetség ünnepségén a szer­vezet társelnöke, Gereben István bírálta azt a törekvést, amely Nagy Imre kisajátítását tűzte ki célul, amely „a magyar hatalom és szekértolói által kidolgozott stratégia” „június 16-án nyugati magyar szájából” is megerősítést kapott. Gereben valószínűleg az egész be­szédében szinte csak Nagy Imrét középpontba állító Király Béla azon félmondatára utalt, miszerint a miniszterelnök „reformer és nem forradalmár” volt. A Nyugati Magyarság főszerkesztője, Miklóssi István viszont Orbán Viktor beszédét bírálta, hangsúlyozottan nem annak igazságtartalma miatt, hanem mert „Magyarország a jelenlegi helyzetében semmiképpen nem válik hasznára a szovjetellenes hangulatkeltés”. Az Orbán Viktorral Ara-Kovács Attila által készített, Bécsi Napló által közölt interjúban a FIDESZ alapító­ja azon kritikákra válaszolt, miszerint politikai beszédet mondott a gyászünnepségen: „Az ünnepségen minden beszéd politikai volt. Még a Vásárhelyi Miklóséra és a Király Béláéra is vonatkozik ez, akik a legmérsékeltebbek voltak. Csakhogy ezek a beszédek más politikai elképzeléseket fejeztek ki, mint az enyém. Olyan nézeteket, melyek egy­beesnek a hatalom politikai nézeteivel.” (Gereben István: 31 év után. Szivárvány, 1989. október [5-6], 6; Miklóssi István: „Jól megmondta a magáét”. Nyugati Magyarság, 1989. július-augusztus, 4; Ara-Kovács Attila: „Én az ő véleményüket tartom mérvadónak...”. Beszélgetés Orbán Viktorral, a FIDESZ vezető politikusával a június 16-ai megemléke­zésekről. Bécsi Napló, 1989. július-augusztus, 3.) 191 „Peregrinus”: Post festum június 16. Bécsi Napló, 1989. július-augusztus, 4. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom