Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
„Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk” ülésén Nyers Rezső178 és Berecz János179 a radikális emigránsok - nevesítve a „Pongrátz-fivérek”180 - beengedése miatti aggodalmát hangsúlyozta.181 A szavakat tettek követték: a következő állambiztonsági emlékeztető már arról tudósít, hogy röplapokat készítettek és terjesztettek az emigráció körében, miszerint a „szélsőjobboldali emigráció” nem kíván részt venni a „kommunisták temetésén”.182 A törekvést siker koronázta: Pongrátzék és követőik végül távol maradtak.183 Egy másik „szélsőséges” ellenséget, Krassó Györgyöt hiába pró-178 Nyers Rezső (1923-2018): Közgazdász, kommunista politikus. 1960-tól pénzügyminiszter. 1962 és 1974 között az MSZMP KB titkára, 1966-tól 1975-ig a PB tagja. 1988-tól újra PB-tag és államminiszter lett. 1989-90-ben a Magyar Szocialista Párt (MSZP) első elnöke. 179 Berecz János (1930): Kommunista politikus. 1980-tól az MSZMP KB, 1987-től a PB tagja. 180 A szabadságharcban - kisebb-nagyobb mértékben - hat Pongrátz fivér vett részt, Gergely a Corvin köz második főparancsnoka volt. Az emigrációban az 1957-ben alapított Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke lett. Testvére, Pongrátz Ödön a Sulyok Dezső kezdeményezte Magyar Október 23. Mozgalmat vezette. In: Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza, 1945-1985. Bern, 1985, EPMSZ, 269-270. 181 Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1989. május 26-án megtartott üléséről. Idézi Kenedi i. m. 1996, 295-307. 182 Pongrátz Gergelytől ez a gondolat egyébként sem állt távol. Egy nyilatkozatában így idézett fel egy 1989. februári, magyar diplomaták és emigránsok közötti ohiói találkozót: „Arra a kérdésre, hogy haza mennék-e június 16-ára, Nagy Imréék újratemetésére, a következő választ adtam: Az 1956-os magyar forradalomnak és szabadságharcnak nemcsak néhány kommunista hőse és mártírja van, hanem ezeknek számát, sajnos, sok ezerben lehet megállapítani, és a politikai szivárvány minden árnyalatát meg lehet közöttük találni... Ha a magyar kormány és a kommunista párt elismeri a forradalmat, ha elismerik a magyar nemzet mártírjainak az összes kivégzett bajtársamat, ha nyilvánosságra hozzák a kivégzettek névsorát, ha a 301-es parcellát a magyar nemzet mártírjainak a temetőjévé nyilvánítják, ha felállítják azt az emlékművet, melyet [...] követelek, és ha ennek a felavatására meghívnak, akkor még propagandisztikus célokra is odaadom a nevem. A Nagy Imréék újratemetésére azért nem megyek el, mert nem akarok a nem kommunista bajtársaim emlékének az árulója lenni.” (Pongrátz Gergely: Nincs megalkuvás. Nyilatkozat. RETÖRKI Archívum, Lakiteleki Rendszerváltó Archívum, MDF korai időszakának iratai, 1.23. 1956-os megemlékezések, egyéb kapcsolódó dokumentumok, 59. doboz, 61. ő. e.) 183 Emlékeztető a Nagy Imre és társai temetésének előkészítésére alakult ÁB operatív bizottság 1989. május 29-i üléséről. 1989. 05. 30., uo. 309. Figyelemreméltó, hogy Pongrátz Gergely a Kapuban egy 1989 decemberében közölt, valószínűleg az október 23-ai ünnepségek előtt íródott levelében más indokot is megjelölt a távolmaradásra. Bátyja, Ödön és öccse, András esetét idézte, akik beutazási kérelmükre csak júliusban, egy hónappal az 53
