Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Szeredi Pál: A politika polarizálódása. Viták és szakadások a politikában 1989 őszén
A szétválás fél éve Szeredi Pál pártban megegyezésre kell jutniuk a különböző áramlatoknak, és a közvélemény számára egységet kell demonstrálnia”55 - hangoztatta felszólalásában. Nyilvánvalóvá lett, úgy lesz pártszakadás, hogy nem szakad, csak megoszlik. A kongresszus első két napja az egyeztetések jegyében telt. A több mint 1200 küldött közül csak keveseknek adatott meg, hogy az informális alkuk folyamába belelásson. Végül is az állampárt nem szűnt meg, nem szakadt ketté, hanem újjászerveződött. A megalakuló Szocialista Párt nem kívánt az MSZMP jogutódja lenni, de az attól való elszakadást sem mondta ki. „A szocializmus eddig volt koncepciója, a sztálini eredetű rendszer felélte minden társadalmi, gazdasági, politikai és erkölcsi tartalékát, alkalmatlan arra, hogy lépést tartson a világ fejlődésével. Ezzel az MSZMP mint állampárt története véget ért. Az átfogó és gyökeres társadalmi, gazdasági és politikai megújuláshoz elengedhetetlen, hogy belőle új párt alakuljon”56 - mondta ki a párt megalakulását bejelentő nyilatkozat.57 Az állampárt helyébe szerveződött Magyar Szocialista Pártot azonban nem fogadta el a régi párttagság túlnyomó része. A hétszázezres volt tagságból csak pár tízezren jelentkeztek az új pártba. Grósz Károly és Berecz János58 már a kongresszuson bejelentette, hogy nem lépnek be az új pártba. Bár az új vezetőség továbbvitte és felgyorsította a reformfolyamatot az országgyűlésben, hitele és szerepe elsorvadt. Németh Miklós pár héttel később kilépett az Elnökségből, kormányfőként, a szocialisták nélkül, bár nem ellenfelükként próbált politizálni. Németh bízott abban, hogy a választások után is maradhat kormányfő, Pozsgay Imre reménykedett az államelnöki pozíció megszerzésében, a reformerek által megszervezett új párt pedig abban, hogy a választásokon relatív többséget szerezhet. Mindahányuknak csalódniuk kellett. A vitákkal terhes, homályos célokat megfogalmazó politikai alakulat ugyan bekerült az újonnan megalakuló országgyűlésbe, de jelentősége és szerepe eltűnt. A Magyar Szocialista Párt megalakításával tulajdonképpen az állampárt és az 55 Grósz Károly szóbeli kiegészítője a Központi Bizottság beszámolójához. Uo. 15. 56 A Kongresszus állásfoglalása a Magyar Szocialista Pártról. U.o. 311. 57 A párt elnöke, egyben az országos választmány elnöke Nyers Rezső. Az elnökség tagjai: Boros László, Fábry Béla, dr. Géczi József, Hámori Csaba, Horn Gyula, Katona Béla, Kárászné dr. Rácz Lídia, Kosa Ferenc, Kovács Jenő, Kőrösfői László, dr. Lakos László, Mádlné Maár Ilona, dr. Menyhárt Lajos, Nagy Imre, Németh Miklós, dr. Ormos Mária, Pál László, Pozsgay Imre, Szabó György, Szili Sándor, dr. Vass Csaba, dr. Vastagh Pál, Vitányi Iván. A párt köztársaságielnök-jelöltje Pozsgay Imre lett. 58 Lásd: 53. old., 179. lábj. 220
