Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Szeredi Pál: A politika polarizálódása. Viták és szakadások a politikában 1989 őszén
A politika polarizálódása a párt meghatározó vezetői, hanem a „második vonal” szereplői képviselték a Magyar Demokrata Fórumot. A szabad demokraták viszont átgondolt koncepcióval és rugalmas taktikai elképzelések sorával siettették a Kerekasztal megerősödését. Nem véletlen, hogy Tölgyessy Péter az SZDSZ 1989. május 20-án megtartott Tanácsülésén azt mondhatta: „Az Ellenzéki Kerékasztalnál az SZDSZ akarata érvényesül úgy, hogy azt az MDF észre sem veszi.”38 Bár a Nemzeti Kerekasztal létrejöttekor az MDF Elnöksége fajsúlyosabb képviseletet próbált delegálni a tárgyalássorozatra, ám a vezetőnek megjelölt Für Lajos rövid időn belül visszaadta a megbízást, értelmetlennek tartotta a Kerékasztalon belüli parttalan vitát. Ekkor vette át az MDF-delegáció vezetését Antall József, aki viszont megértette a Kerékasztal-tárgyalások jelentőségét, és realitásérzékének, széles körű ismeretanyagának, politikai képességeinek és kapcsolatteremtő készségének segítségével, hamarosan az Ellenzéki és Nemzeti Kerekasztal informális irányítójává vált. A nyár folyamán egyértelmű lett, hogy a rendszerváltoztatás döntései a Nemzeti Kerékasztalnál születnek. A Magyar Demokrata Fórum Elnöksége és elnöke, Bíró Zoltán a párt szervezeti kiépítését, annak megerősítését és a politikai program kidolgozását szorgalmazta. Jelentős sikerre vezetett, hogy a nyár folyamán lebonyolított időközi választásokon az MDF jelöltjei nyertek mandátumot, ám ekkor már az országgyűlés epizódszerepre volt kárhoztatva, a politikai alkuk színtere a Nemzeti Kerekasztal lett. Kétségtelen, hogy a választási győzelem lelkesítő és előremutató fejlemény volt, ám politikai súlya elhalványult a Kerékasztalnál zajló események mögött. Antall József szerepe az MDF vezetésében is folyamatosan nőtt. Egyre inkább kisejlett a Magyar Demokrata Fórumon belüli kétfajta stratégiai és taktikai elképzelés eltérése. Antall már a nyár végén szorgalmazta az MDF Elnökségén belül, hogy a Fórum határozza meg politikai szövetségesei körét, kezdje felépíteni azt a választási erőközpontot, melyben az MDF a keresztény-nemzeti politikai centrum helyét betöltheti, erős néppárti jelleggel gyűjtőpárttá válhat. Rendszeresen felvetette az Elnökség ülésein a külföldi keresztény-nemzeti pártok felé közeledést, kapcsolatfelvételt a Kereszténydemokrata Unióval. Antall javaslatával szemben állt a Bíró Zoltánhoz és az eredeti lakiteleki alapítókhoz kötődő politikai koncepció, mely nem a kereszténydemokrata centrummal, hanem a demokratikus elveken felépülő szociális államban látta az új politika kulcsát. 38 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 2.7.1. NOIJ II1/III 98/2 (1989. 05. 23.). 211
