Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Szeredi Pál: A politika polarizálódása. Viták és szakadások a politikában 1989 őszén
A szétválás fél éve Szeredi Pál egyértelművé tette, hogy a népszavazás kérdésében az MSZMP nem hajlandó visszalépni. Az ideiglenes köztársasági elnöki megbízatást, mint megoldást, elfogadta az állampárti delegáció, de a mielőbbi népszavazással történő elnökválasztásról nem volt hajlandó lemondani. A szeptember 15-ei EKA-ülésre Antall József azzal érkezett, hogy a következő napi egyeztetésen az állampárti álláspontra való válaszhoz valamilyen kompromisszumot alkosson az Ellenzéki Kerekasztal.37 A szabad demokraták azonban nem voltak hajlandók további kompromisszumra, úgy vélték, hogy elérkezett az alkalmas pillanat a szakításra. Mind az SZDSZ, mind a Fidesz továbbra is vétóval fenyegetett. Antall viszont visszavágott azzal, hogy a két szervezet vétója megakadályozza a megegyezésen alapuló csomagterv elfogadását is, azaz a hónapok óta zajló politikai egyeztetés eredmény nélkül zárul és annak felelőse és okozója a közvélemény szemében a szabad és a fiatal demokraták lesznek. Hozzátette, hogy az MDF nem vállalja annak ódiumát sem, hogy visszautasítson egy olyan javaslatot, mely szerint népszavazás döntsön az államfő személyéről, hiszen az ellenzéknek mindvégig az volt az álláspontja, mely szerint az emberek kezébe kell adni a döntés jogát. Felismerve a következményeket, az SZDSZ és a Fidesz bejelentette, hogy ellenvéleményüket fenntartják, a megegyezést nem írják alá, ám nem élnek vétójogukkal, nem akadályozzák meg, hogy a kompromisszumot vállaló öt szervezet a végső megállapodást elfogadja. A rendszerváltoztatás korszakának jellegzetes döntése született. A szembenálló felek egyike sem merte kimondani a szakadást, de hátat fordítottak egymásnak, és ki-ki ment a maga útján. Érdemes kitérni egy másik sajátosságra is. A szeptember 15-ei ellenzéki megbeszélésen hosszas polémia folyt arról, mikor és milyen módon jelentsék be, az ellenzék szervezeteinek egy része nem írja alá a közös megállapodást. A szabad demokraták ellenezték, hogy az a középszintű egyeztetés színterén történjen meg, ragaszkodtak az ünnepélyes aláírási ceremónián történő bejelentéshez. Az SZDSZ külön kívánt nyilatkozni a teljes, plenáris ülésen az aláírás elmaradásának indokáról. Természetesen azért, mert a Nemzeti Kerekasztal záróülését a Magyar Televízió egyenes adásban közvetítette, így mindennél nagyobb hatást és ismertséget tudtak maguknak biztosítani, igazolva ellenzéki mivoltukat. 37 Az Ellenzéki Kerekasztal ülése, 1989. szeptember 15. In: A rendszerváltás forgatókönyve, 4. kötet. Budapest, 2000, Magvető, 336-390. 208
