Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben
1л__L A szétválás fél éve Juhász-Pintér Pál a privatizálást elkerülhetetlennek tartják, de ennek során bizonyos egyensúlyt kell találni, azaz figyelembe kell venni egyaránt az eredeti tulajdonosoknak, a jelenlegi termelőknek és azoknak az érdekeit, akik az elmúlt negyven évben részt vettek az újratermelésben. Ezt látták a nemzet érdekeivel összhangban és a működőképes mezőgazdasági termelési struktúra kialakítása alapjában.116 A mezőgazdaság aktuális üzemi szervezettségét realitásként elfogadták kiindulási alapként, azonban nem kritika és változtatási szándék nélkül. Többek között megfogalmazták, hogy „az állami szektorban csökkenjen a kivételezettség, a túlméretezettség, a monopol helyzet és a bürokrácia”.117 A szövetkezeteket illetően hangsúlyozták az önkéntesség és tagság tulajdonosi jogainak minél szélesebb érvényre juttatását. Azt a fajta mezőgazdasági reformszellemet, amely az 1960-as években megjelent, és amelyet időnként a doktriner politika víz alá nyomott, követhető útnak tartották. Ennek eredményeként lehet véleményük szerint csökkenteni a túlméretezettséget, a növekvő bürokráciát, sablonosságot. Látható tehát, hogy a szövetkezeteknek továbbra is jelentős szerepet szán ez az agrárreform tervezet, de azt csakis úgy, hogy ezek a jövőben demokratikusan irányított szervező, szolgáltató és érdekérvényesítő szervezetek legyenek. A kistermelést a továbbiakban is bizonyos szimbiózisban, valódi együttműködésben képzelik el, elismerve, hogy a kistermelés igenis versenyképes tud lenni, illetve alkalmas a legkorszerűbb termelési eljárások befogadására is. Ezért támogatni kell a kis- és középüzemeket, de emellett azt is, hogy érdekvédelmük az önkéntesség alapján kialakulhasson. Mert a kis- és középüzemek alapvető érdeke a szövetkezeti védettség. Ezeknek a szellemében is a koncepció lehetővé tenné a földek tulajdonának megszerzését, de azzal, hogy a földek elaprózását lehetőleg meg kell akadályozni, annak nagyságát a művelés technológiája és a családi munkaerő határozza meg. A Néppárt esetében is felmerült programelemként - a mezőgazdaság speciális helyzetéből adódóan - egy saját(ságos) bankhálózat kialakítása, amely az általánostól eltérő, alacsony kamatú hiteligények kielégítését szolgálja. Az országos Mezőgazdasági Bank Rt. néven nevesített hálózat emellett szerepet kapott volna a költségvetési támogatások kezelésében is. Sőt, nemcsak az agráriumra szabott bankrendszerrel, hanem az általános biztosítási rendszerek mellett a szektor sajátosságait figyelembe vevő biztosítási intézménnyel 116 Mit akar a Magyar Néppárt. Magyar Hírlap, 22. évf., 272. szám, 1989. november 18., 5. 117 Uo. 2. 188
