Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben
A szétválás fél éve Juhász-Pintér Pál tulajdonreformnak a párt nézetei szerint a dolgozói tulajdon megteremtésére kell tehát irányulnia, mert az agrárszférát működésképtelenné tenné szerintük a munka és a tulajdon szétválasztása.98 Ennél fogva a nagyüzemek tulajdonosai elsősorban az ott dolgozók legyenek. Az a föld, amely nincs valamely személy nevén, szintén elsődlegesen a szövetkezetekben dolgozók tulajdonává váljon, köztük legyen nevesítve. Itt visszatérve a reprivatizáció elvéhez, az SZDSZ egyes megnyilatkozói elismerték, hogy sok tekintetben jogos és igazságos a kisgazdák követelése - mármint, hogy meg kell keresni a ’47-es tulajdonosait vagy azok örököseit -, de ehhez hozzá tették azt is, és ez volt a lényegi elem, hogy történelmileg igazságtalan lenne, ha a múlt bűneit úgy tennék jóvá, hogy ezzel az aktív mezőgazdasági dolgozók alól húznák ki a földet. Nézetük szerint csak azok a mezőgazdasági tulajdonformák versenyképesek, amelyek esetében a tulajdonlás és a birtoklás nem válik szét egymástól.99 Sarkalatos a párt téziseinek pontja a versenyképes piac építése. Amíg az ezt lehetővé tevő szabályozás és szervezés folyik, addig és csak addig átmeneti pénzügyi szabályozást elképzelhetőnek tartottak azzal, hogy az szolgálja a termelők közvetlen támogatását azokban a fázisokban, amely összeomlással fenyeget, továbbá szolgálja az export és a hazai fogyasztó támogatását. Ezzel persze nem volt egyedül a párt, mert abban a legtöbb szervezet egyetértett, és hangsúlyozták is, hogy a struktúraváltás nem veszélyeztetheti sem a hazai ellátást, sem a mezőgazdaság exportban betöltött fontos szerepét. Elkötelezettek voltak amellett, hogy a mezőgazdaság ne egyfajta fiktív piacra termeljen. Ehhez is elengedhetetlennek tartották a megfelelő mezőgazdasági célú pénzintézeti hálózat kialakítását, melynek központi intézménye lehettek volna a földhitelintézet és a kedvezményes tőkebefektetési lehetőségeket elősegítő állami alapok. Ezek képezték volna többek között azt a rendszert, amelynek keretében elkerülhetőek lennének a mezőgazdaságban a likviditászavarok.100 Mindezek mellett a konkrét agrárproblémán túl más akadályok legyűrését is szükségesnek tartották a falvak megújuló képességének, a falusi társadalom stabilizálódásának érdekében. További fő hátráltató tényezőként jellemezték a falusi gazdasági tér infrastruktúrájának, kereskedelmi, pénzügyi rendszerének fejletlenségét, mindezek azonban már a közigazgatás és helyi önkormányzatok gazdálkodásának kérdésköreibe tartoztak. 98 Az SZDSZ küldöttgyűlése Kisalföld, 44. évf., 256. szám, 1989. 10. 30., 2. 99 Semmilyen elkülönített piac nem fogadható el. Világgazdaság, 5. évf., 219. szám, 1989.11., 3. 100 Uo. 184
