Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben
Van-e kiút a zsákutcából? elkövetett súlyos hibák említését, sőt a harmadik, végső kampány során végbement igazságtalanságokra, sérelmekre - amely ellentétben a korábbiakkal, már az MSZMP hivatalos létezésének idejében ment végbe - sem tértek ki. A bevezetőben láthatóan a pozitívumok és a negatívumok bizonyos egyensúlyának hangoztatására törekedtek. A kitűzött agrárpolitikai célokat négy alapvető elv szerint kívánták a továbbiakban érvényesíteni: megfelelő élelmiszerellátás biztosítása, túlnyomórészt hazai ellátásra alapozva;- az agrárgazdaság exporttöbbletének biztosítása;- az agrárpolitika segítse elő a vidék sokoldalú fejlesztését;- a mezőgazdasági termelés és a természeti környezet egyensúlyának megőrzése. Ahogy a korábbiakban is láthattuk, az MSZMP a továbbiakban is hangsúlyos szerepet szánt a szövetkezeti gazdálkodásnak. Azt a tényt, miszerint a szövetkezeti mezőgazdasági földterületek jelentős hányada közös tulajdonban van, realitásként kezelték a jövőre nézve is. Az MSZMP csakis az érdekelt szövetkezetek tagságára kívánta bízni, hogy milyen formát választanak tulajdonosi érdekeltségük érvényesítésére. Ennek szellemében a szövetkezeti tulajdonban levő területek értékesítéséről, hasznosításáról csak a kollektíva dönthessen. Ebből az igényből egyértelműen látszik, hogy az MSZMP agrárkoncepciója kizár minden „külső” beavatkozást a szövetkezeti tulajdonba, hallgatva arról, hogy az érintett földek egyébiránt milyen módon kerültek szövetkezeti tulajdonba. A téeszesítés során a parasztságot ért súlyos sérelmek erkölcsi és így anyagi jóvátételéről nem esik szó. És ha erről kifejezetten nem is, ebben az értelemben fel sem merül, hogy adott esetben a szövetkezeti tulajdonba, így a fennálló integritásba bármiféle külső beavatkozás történjék. Mindenesetre a maguk mögött hagyott évtizedek gazdaságpolitikája után maga az MSZMP szögezi le, hogy szükséges az állami és egyéb külső beavatkozások lényeges korlátozása, és meg kell akadályozni minden olyan beavatkozást, amely sérti a szövetkezetek önállóságát. De hogy az új kor hajnalán a párt milyen szövetkezeteket tart kívánatosnak, arra vonatkozólag egyértelmű megfogalmazást adnak: olyat, ahol érvényesül a szövetkezés szabadsága, a tagság igényeihez igazodó formagazdagság, a szövetkezeti demokrácia, az autonómia, a nyitott tagság, az önkéntesség, a személyes és vagyoni közreműködés, a tevékenység szerinti részesedés, a szolidaritás. Ezzel, elmondhatjuk, hogy - legalábbis az agrárkoncepció tekintetében - az MSZMP felfedezte azt 171
