Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)

Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben

Van-e kiút a zsákutcából?

kötelezték, hogy egy éven belül vagy belépnek a szövetkezetbe, vagy a földjüket eladják a szövetkezetnek. A kártalanítás mindössze annyit jelentett, hogy a haszonbért még öt évig fizették a volt tulajdonosnak.34 Mindez azonban csak jelképes ellenértéknek tekinthető. Ezáltal mindenesetre a téeszek tulajdonába került az addig csak használatukban lévő földek jelentős része. A tagoknak megvolt az a választási lehetősége, hogy megtarthassák földjeik tulajdonjogát, ha nem kívánták értékesíteni azt. Mindez olyan következménnyel járt, hogy 1990-re, amikor a tulajdonviszonyok átalakítása napirendre került, már csak a termelőszövetkezeti közös használatban levő föld mintegy harmadának volt telekkönyvi tulajdonosa magánszemély. A megváltás mint termőföld-tulajdon szerzési forma egészen 1990. március 1-jéig létezett, ennek megfelelően azoknak a földtulajdonosoknak a földjei, akik eddig az időpontig - a szövetkezetből való kilépés, kizárás, nem termelőszövetkezeti tag öröklése miatt - kívülállóvá váltak, megváltás jogcímén szövetkezeti tulajdonban kerültek. Ezen folyamatok mellett érdemes megemlíteni azt is, hogy egyre nagyobb mértékben korlátozták a föld tulajdonjogát. Az 1945-ös földreform során megállapított mértéket az 1959. évi 9. törvényerejű rendelet, majd az 1977. évi 27. törvényerejű rendelet csökkentette, utóbbi már olyan mértékben, hogy maximum 3 hektár lehetett magántulajdonban, de az is csak olyan személy esetében állt fenn, aki élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkozott.35

Az mindenképpen megállapítható, hogy a magyar mezőgazdasági szövetkezetek olyan mértékben értek el sikereket, amilyen mértékben képesek voltak eltávolodni a szovjet kolhozformától. Kijelenthető, hogy számos olyan megoldás született ezen a téren, amely magyar sajátosság volt a szocialista tömbön belül. Erre vonatkozólag az MSZMP Központi Bizottságának egyik ülésén nyilatkozott Kádár János oly módon, hogy magyar modell pedig nincs, egyszerűen a lenini elveket alkalmazzuk a magyar sajátosságok szerint. Mindenkinek megmutatjuk, de nem ajánljuk, mert máshol mások a feltételek. Nekünk megfelel, tanulmányozni szabad. Nemzeti módszer, de nem harmadik út. A vezetés érdeke az volt, hogy „észrevétlen” maradjon az elfordulás a szovjet példától.36

34 Varga Zsuzsanna: Politika, paraszti érdekérvényesítés és szövetkezetek Magyarországon, 1956-1967. Napvilág Kiadó, Budapest, 2001, 143-146. Politikatörténeti Füzetek.

35 Herbszt Árpád i. m. 23.

36 Romány Pál: A nagyüzemi átszervezés és a mezőgazdaság integrációja. In: Magyarország agrártörténete. Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. Orosz István, Für Lajos, Romány Pál. Budapest, 1996, Mezőgazda Kiadó, 524.

159