Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
„Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk” tűnt az egység az ellenzék különböző csoportjai között. A helyenként meglehetősen heves dialógus bemutatása több szempontból is érdekes. Egyrészt megvilágítja, hogy az eltérő múltkép és élményvilág milyen erővel befolyásolta a jelenről és a jövőről való gondolkodást is, és hogy az effajta viták a természeténél fogva szabad emigráns diskurzustérben az itthoninál jóval hamarabb elkezdődtek; másrészt érzékelteti, hogy a személyes szimpátiák hogyan alakították a különböző, később megszerveződő politikai erők vezetőihez való viszonyt; harmadrészt azt is, hogy az emigrációban zajló viták hogyan és mikor csapódtak le a Magyarországon egyre szabadabbá váló sajtóban. A vita kiindulópontja ugyan 1956 - pontosabban szólva egy 1956-ról szóló harmincéves megemlékezés4 ám a legkeményebb hangú összecsapás nem a forradalom, hanem a népi mozgalom és az egykori rossz emlékű népi-urbánus vita múlt- és jelenbeli értelmezésével kapcsolatban bontakozott ki. Molnár József5 az eredeti írására érkezett bírálatra adott válaszában a különböző véleményformálók eltérő élményvilágára és múltképére hivatkozott. Példaként az itthoni polgári radikális ellenzék egyik legmozgékonyabb tagja, Kenedi János a két világháború közti népi írókat elmarasztaló egyik írását idézte fel.6 „Kenedi, aki Aczél György kedvencéből lett az urbánus ellenzék egyik szóvivője, úgy tesz, mintha sosem hallott volna arról, hogy a Horthyrendszer bíróságai egymás után fogták perbe osztály elleni izgatásért a népi írókat. Akkori könyveik, folyóirataik hozzáférhetők a hazai könyvtárakban. Ha ez a fiatalember csak Kovács Imre perének füzet formájában is kiadott anyagát elolvasta volna, aligha ír le ilyen szemenszedett valótlanságot.”7 Néhány 4 Molnár József: Harminc év után. Új Látóhatár, 1986. október, 281-294. 5 Molnár József (1918-2009): író, szerkesztő, könyvkiadó. 1948-ban emigrált. 1958-tól az Új Látóhatár felelős kiadója. 6 Kenedi János (1947): író, történész. A polgári radikális ellenzék meghatározó képviselője. 1984-től rendezte sajtó alá Szabó Zoltán műveit. Kenedi az emigrációban, a párizsi Magyar Füzetek kiadásában megjelent Elhülyülésem története... és egyéb balgaságok c. munkájában a „népi” és „urbánus” szociográfusokkal szembeni hatalmi reakciók között tett különbséget. Míg szerinte, az előbbiekkel kesztyűs kézzel bánt a regnáló hatalom, az utóbbiakat keményebb retorziók érték. Talán ez esetben nem utólagos belemagyarázás a múlt jelenre vetítése: a szamizdat-irodalom magukat „demokratikus ellenzéknek” nevező szerzői gyakran vádolták a hivatalos sajtóban is megjelenő nemzetieket azzal, hogy a hatalom szemében - hozzájuk képest - más, kedvezőbb megítélés alá esnek. 7 Molnár József: A gordiusi csomó megkerülése. Új Látóhatár, 1987. március [121-124], 122. 13
