Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Marschal Adrienn: Adalékok az igazságtételhez, 1988-1990
A szétválás fél éve Marschal Adrienn Szigethy Attilát43 vagy Iván-Kovács Lászlót44 is személy szerint rehabilitálják, és ünnepélyesen újratemessék, mert ha ők hősök, forradalmárok voltak, akkor ki kellett volna mondani, hogy 1956 forradalom volt. Az ellenforradalom dogma népfelkeléssé minősítésével párhuzamosan a temetések sorában is a fokozatosság érvényesült. Az újratemetésre készülve és a számonkéréstől rettegve az állampárt és az általa irányított sajtó mindvégig a kölcsönös megbocsátást hangsúlyozta, s beépített ügynökei révén az állambiztonság is ezt sugallta a szervezőknek. Ezt a célt kívánta szolgálni az az előre egyeztetett levélváltás is a sajtóban, ami Mező Imréné45 és Vásárhelyi Miklós között zajlott.46 Az országgyűlés szerepe Bár az újratemetéssel kapcsolatos kérdések főleg a TIB és az MSZMP között dőltek el, ám számos esetben az országgyűlésnek is szerepe volt az események alakításában. A képviselők fogadták el a semmisségi törvényeket, ők dönthettek október 23-a ünnep-, illetve munkaszüneti nappá nyilvánításáról. Jelentősége volt annak is, hogyan definiálja az országgyűlés 1956-ot, illetve ki, mikor és kiket nevez meg mint a kommunista rendszer törvénytelenségei által kárt szenvedetteket. S ekkor ebbe a kategóriába már nemcsak az 1949-1953 43 Szigethy Attila (1912-1957): Politikus, jegyző, országgyűlési képviselő, az 1956-os forradalom idején a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke, miután megtagadta az együttműködést Kádárral, letartóztatták, a börtönben öngyilkos lett. 44 Iván-Kovács László (1930-1957): Bányász, sportköri előadó, az 1956-os forradalom alatt a Corvin közi felkelők első parancsnoka, a megtorlás során 1957-ben kivégezték. 45 Mező Imréné, Mariska (1909-1995) férjével, Mező Imrével részt vett a spanyol polgárháborúban, 1956-ban a Lágymányosi Dohánygyár igazgatója. Mező Imre (1905-1956): Szabó, kommunista politikus, 1956 júliusától az MDP Központi Vezetőségének, október 23-ától a párt Katonai Bizottságának a tagja, az 1956-os forradalom során a Köztársaság téri pártszékház ostromakor vesztette életét. Halála az „ellenforradalmárok” kegyetlenségének bizonyítéka volt, s az 1956-os forradalom kommunista mártírjává vált. A megtorlás legfontosabb pere a Nagy Imre és társai ellen indított eljárás volt, melyben többek között Vásárhelyi Miklóst is elítélték. Kettejük levélváltása azért hordozott többletjelentést, mivel 1956-ban a „barikád” ellentétes oldalán álltak, bár mindannyian párttagok voltak. 46 Mező Imréné levele, Népszabadság, 1989. június 8., 1, illetve Vásárhelyi Miklós levele Mező Imrénéhez, Népszabadság, 1989. június 13., 1. 116
