Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Marschal Adrienn: Adalékok az igazságtételhez, 1988-1990
Adalékok az igazságtételhez, 1988-1990 A társadalom és a hozzátartozók felülvizsgálatokra való igénye azonban folyamatosan jelen volt, s 1984-ben az irodalom nyelvén is megfogalmazódott, „egyszer majd el kell temetNI”.7 Magyarországon ekkor azonban még nem lehetett szó sem temetésről, sem a hozzátartozók felvilágosításáról. Az áldozatok először 1988. június 16-án Párizsban kaphattak szimbolikus sírhelyet.8 Eddigre azonban már nemcsak külföldön, hanem itthon is felerősödtek a törvénytelenségek feltárására irányuló kezdeményezések, köszönhetően a gorbacsovi reformoknak9 és a kedvező nemzetközi helyzetnek. Megalakulhatott a Történelmi Igazságtétel Bizottsága. 1988 májusában kibocsátott első felhívásukban,10 jogi, politikai és erkölcsi jóvátételt, továbbá méltó elhantolást és egy emlékmű felállítását kérték a Nagy Imre-per hozzátartozói és további 34 volt elítélt. S 1988. június 16-án a Bizottság tagjai a 301-es parcellában emlékeztek meg a kivégzettekről.11 A párizsi, nagy nemzetközi sajtóérdeklődésre számot tartó síremlékavatásnak és a TIB Beszélőben megjelent felhívásának hatása az állampártot is álláspontja felülvizsgálatára késztette. Az első repedést a teljes tagadás és hallgatás falán, Grósz Károly12 amerikai körútja során ütötte, amikor 1988. július 24-én bejelentette, hogy kegyeleti kérése nem teljesíthető.” S ez a következő évben sem módosult: „választ szíveskedjék tudomásul venni. Annál többet, mint amit tettünk kérelmével kapcsolatban, a jövőben sem tehetünk. Kérjük válaszunk szíves tudomásul vételét.” Beszélő, 1988/24. szám, 436-438. 7 Az idézet Nagy Gáspár Öröknyár... elmúltam 9 éves című verséből való. A vers az Új Forrás 1984. októberi számában jelent meg és egyértelműen utalt Nagy Imre tisztességes eltemetésének és a felelősök megnevezésének hiányára. A lapszámot bezúzták. Bővebben lásd Görömbei András: Két rendszerváltó vers, http://www.jamk.hu/ujforras/030909.htm (utolsó letöltés: 2020. január 21.) 8 1988. június 16-án szimbolikus sírhelyet kapott Nagy Imre és társai, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc minden kivégzettje a párizsi Pére-Lachaise temetőben. A javaslat Méray Tibortól, az Emberi Jogok Magyar Ligájától eredt, a sírhelyet a párizsi városi tanács adta, a költségeket pedig az emigrációban élők közadakozásából teremtették elő. Az emlékművet ifj. Rajk László tervezte. A felavatás jelentőségét az adta meg, hogy az ünnepségen több jelentős politikus is megjelent, illetve a felavatásra létesült védnökség tagjai között számos Nobel-díjas is szerepelt. Bővebben lásd Kende Péter: A párizsi emlékmű. Magyar Füzetek, 1988/19-20. sz„ 82-88. 9 Lásd: 65. old., 224. lábj. 1(1 Beszélő, 1988/25. szám, 605. 11 Hegedűs B. András: A 1956-os forradalom és szabadságharc reneszánsza és a rendszerváltás. Visszatekintés 1988-ra. In: Évkönyv, 1998. Budapest, 1998, 1956-os Intézet. 12 Lásd: 38. old., 117. lábj. 111
