Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nyári Gábor: Előszó
Előszó Mindezek után jutottunk el jelen kiadványunk - és az előzménykötetek - témájához, a Magyarországon 1988 és 1990 között lezajló rendszerváltó folyamatokhoz. A kötet öt tanulmányon keresztül, minden tudományos igényt kielégítve, alaposan mutatja be 1989 őszének egyes eseményeit. Ha különkülön, a kötet címétől elvonatkoztatva olvassuk a tanulmányokat, talán fel sem tűnik, de valójában minden egyes folyamat hátterében már megjelennek az ellentétek, amelyek aztán a szétváláshoz vezettek. A történelmi példákból kiindulva talán nem is az a kérdés, hogy meg lehetett-e volna akadályozni a szétválást, hanem hogy az akkori szereplők egyáltalán észrevették-e hova tartanak? A többség minden bizonnyal nem. De, mint minden korban, ekkor is voltak olyan személyek, akik látták a történelmi párhuzamokat, és tisztában voltak a lehetséges következményekkel. Egyikük az emigráció kiemelkedő alakja, Borbándi Gyula4 volt, aki 1989 őszén a következő sorokat írta le: „Egyvalamiről végleg le kell mondaniuk az emigráns politikusoknak. Az emigráció vagy pontosabban a nyugati magyarság egységéről. Ez eddig sem volt töretlen, és a jövőben még kevésbé lesz az. A magyarokat eddig is elválasztották világnézeti, társadalmi, nemzedéki, politikai ellentétek. De összetartotta őket a kommunistaellenesség mindenkit átható érzése, a több évtizedes önkényuralom közös tapasztalata és élménye, a haza szabadságának és függetlenségének, a demokrácia kivívásának óhaja. A jövőben ezek az összetartást és egységet előmozdító elemek is szétjoszlanak. A nyugati magyarságra átterjed a honi megosztottság, és lassan kialakulnak a hazai irányzatok, pártok, politikai szervezetek nyugati megfelelői. Visszatér az 1945 és 1948 közötti helyzet, amikor a nyugati magyarok a szerint oszlottak meg, hogy mely magyarországi politikai irányzattal és csoporttal rokonszenveztek. Most sem lesz másként. Aki jól figyel, már látja ennek jeleit.”5 Borbándi - akiről, illetve az emigráció rendszerváltással való kapcsolatáról szól Nagymihály Zoltán tanulmánya - már 1989 őszén látta azokat a jeleket, amelyeket kötetünk - sok egyéb téma mellett - fel kíván dolgozni. A 4 Borbándi Gyula (1919-2014): író, szerkesztő. 1949-ben hagyta el az országot. 1950-ben a Látóhatár egyik alapítója, 1957-58 között főszerkesztője, 1958 és 1990 között az Új Látóhatár felelős szerkesztője. 1951 és 1984 között a Szabad Európa Rádió munkatársa, 1979 és 1984 között a magyar osztály helyettes vezetője. Számos összegző munkájában vizsgálta az 1945 utáni magyar emigráció történetét, szerepét. 5 Borbándi Gyula: Emigráns alternatívák. Nyugati Magyarság, 1989. november-december. 5. 9
