Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Csurka István
Húsz év után és akkor az MSZMP Központi Bizottságának, a pártközpontnak a munkatársai voltak. Leírták, hogy érdekes módon nem a demokratikus ellenzék a legveszélyesebb és a legrendszerellenesebb, hanem Csurka. Hát, ezt ma érdekes olvasni, és bevallom, némi büszkeséggel is tölt el, hogy ekkora sikerem volt... Sz. L. Zs.: Volt-e közvetlen retorziója ennek a monori tanácskozásnak az Ön szempontjából? Cs. I.: Volt. Közvetlenül nem, mert akkor valahogy leállították a dolgot, ellenben ’86-ban, egy évre rá, talán ennek is következtében, kimentem Amerikába, Püski Sándorék meghívtak egy kéthónapos előadókörútra a magyarok körében, és beutaztam az egész USA-t és Kanadát is. Rengeteg előadást tartottam, és ennek egyik állomása New York volt, ahol éppen március 15-ei ünnepséget tartottak. Ott mondtam egy beszédet, ami meg is jelent itthon, Véres kard volt a címe. Ezt a beszédet a Szabad Európa Rádió egy az egyben közvetítette. Amikor hazajöttem, Knopp elvtárs és a többiek arra akartak rábeszélni,, hogy tiltakozzam, hogy én nem járultam hozzá, és ezt a beszédet a Szabad Európa Rádió ellopta. Akkor is megbüntettek volna, gondolom, de egy csomó moslékot hagytam volna magamra szórni. Gyerekek, dehogy, dehogy, egyáltalán nem, én járultam hozzá és nagyon boldog vagyok, hogy közvetítette, mert így sokan hallották. Másfél év eltiltás, „nem elég, hogy ilyeneket csinál, még szemtelen is” jelszóval. De ezt Monorért kaptam. Súlyos volt, de aztán nem lett jelentősége. Sz. L. Zs.: Viszont ez alatt a másfél év alatt, ami ezt követte, volt energiája meg ideje, hogy a lakiteleki találkozó szervezésében, illetve létrejöttében közreműködjön. Hogyan jött létre ez a lakiteleki találkozó? Cs. I.: A monori találkozó szervezőivel 1986-ban megállapodtunk, hogy egy újabbat szervezünk, egy új Szárszói Találkozót, nagyjából ugyanaz a két vagy három kör. Ezenközben a demokratikus ellenzék kiadta a Társadalmi szerződést, amely arra végződött, hogy Kádárnak mennie kell, ami megdöbbentő volt akkor, kicsit erős, csodálkozott is az ember, hogy hogyan van ennyi bátorságuk, de a nagyobb baj az volt, hogy nem közölték velünk, hogy ezt fogják csinálni. Ez már nem gyanús volt, hanem annyira súlyos inkorrektség, hogy ezt már nem nyeltük le. Azt mondtuk, magunk csinálunk valamit, és elkezdtük szervezni a mi találkozónkat - ennek hatására a lakiteleki találkozót. Sz. L. Zs.: Mi volt a célja ennek a találkozónak? 70
