Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Csurka István
Húsz év után levelet pedig nagyon sok példányban lemásolták... Nem én tettem közzé, ez is gyanús történet, hogyan került ez ponyvára, ahogy régebben mondták az ilyesmit - tízezrek olvasták az országban, kézről kézre adták, és mindez engem bizonyos értelemben ellenzékivé avatott. Akik először kitalálták ezt a dolgot, meg mintha mindjárt számítottak volna rám emiatt a levél miatt, amit egyébként azóta is fő műveim között tartok számon, mert sok mindent megírtam benne, sok mindennel leszámoltam, ami kellett ahhoz, hogy az ember ellenzékinek mondható státuszba, vagyis a rendszerrel szemben álló frontra beássa magát, cselekedjék, csináljon valamit. Sz. L. Zs.: Hogy valaki ellenzéki módon kezdjen el gondolkodni, azért nem egyik pillanatról a másikra történik, ennek vannak bizonyos előzményei — az Ön gondolkodásában is, vagy az ország történetében is... Cs. L: Amennyire lehetett, én akkor is, előtte is, egész írói működésem során igyekeztem kifejezni a szembenállást, a kritikai látásomat ezzel a rendszerrel szemben. Olyan mértékben szidni, bírálni a rendszert és a politikai kérdésekbe beleszólni, mint talán ma lehet (csak nem gyakorolják elég sokan), akkor persze nem lehetett, de a sorok között egy vígjátékban mindent el lehetett mondani, csak meg kellett tanulni a technikát. Én tehát a gondolatot, hogy ez egy rossz, eltüntetendő, a fene megette rendszer, az anyatejjel hoztam, szívtam magamba. De hát a magyarság túlnyomó része is így volt ezzel, attól függetlenül, hogy nem mindenki tartotta magát ehhez, nem mindenki ment végig ezen az úton, mert voltak, akiknek olyanná vált a sorsuk, hogy megalkudtak, és ezt elfelejtették. De hát az a kör, amelyikben én mozogtam - a családom is - egy percig sem fogadta el, ami itt 1956. november 4-dike után történt. Épeszű ember - 22 éves voltam akkor -, felnőtt ember nem hihetett tovább. ’56 után itt nem volt mese: aki azt mondja, hogy ’56 után hitt a marxizmus-leniniz- musban, a kommunizmusban, a szocializmusban - ezt nem lehet elfogadni... Sz. L. Zs.: Térjünk vissza Monorhoz: Monoron még együtt volt a népinek mondott ellenzék, a demokratikusnak mondott ellenzék, illetve az úgynevezett reformközgazdászok köre. Akkor ez az egység mennyiben volt valódi? Már ott is megvoltak a különböző nézőpontok? Cs. I.: Persze, megvoltak a nézetkülönbségek, amelyeket ott felszínre is hoztunk. Nem azt mondom, hogy mindent kibeszéltünk és tisztába tettünk, de érezhetőek voltak az elválasztó vonalak... Azt azonban nem tudtuk egymásról, ki mennyire van elszánva a teljes rendszerváltozásra, és ki miért csinálja, amit 68
